Lassan haladunk, s bár a múlt héten lelkesebben írtam volna, mert most van egy kis visszaesés, de azért még most is érvényes a dolog, és egyre inkább: hamarosan nem kell már a 110-es kukánkba 150 l-t gyömöszölni, csakazértis elhagyjuk a pelust! Kisasszony ezirányú ténykedése ma 20 perces örömteli játékot idézett elő, percenként leugrott és megcsodálta egy-egy bogyóját, végigjátszottuk ami a higiéniai előírások szerint ilyenkor kötelező, majd újabb trónfoglalással kezdett előlről mindent. Az úrfi persze nem értett semmit, mindenáron kardozni akart, s nem nagyon érdekelte, miért kell ekkora jelentőséget tulajdonítani a mellékhelyiségnek.
És ismét egy hihetetlen különbség kettejük között:
Míg az úrfi eme alapvetően magányos tevékenység közepette lesz a legkommunikatívabb, és végig kell várni vele a termelés végét, addig a kisasszony hangos és felháborodott "menjinnen"-nel bocsát utamra, csak aggódhatok, hogy bele ne pottyanjon a fészkelődés közben. Sőt, mikor ma a bilin próbálkozott, egyszercsak felpattant, és egy elégedetlenkedő "hagyjatokmár" közepette arrébb vonult. Pedig rá se néztünk. Komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése