- ez a saját diagnózisom a kezdődő tüsszős mandulagyulladással szemben.
Mert egy hét betegség után két nap ovi, majd másfél hét itthonlét után négy nap ovi, s most megint itthon lesz másfél hétig elsőszülöttünk.
Szeptember 1. és május 31. között kb. ötször volt jelenet az ovi ellen. Novemberben kétszer egymás után Apával együtt vittük be, no, soha többet, mert nagyon sírt, hogy ott kell maradnia. Jobban érezte, bántotta a családtól való "elszakadás". Aztán januárban mondta egyszer, hogy nem akar menni oviba, de csak úgy... Aztán április-májusban kétszer, mert "nincs ott csend"... Szóval ügyes kis ovis lett, és inkább mondanám, hogy szeretett oviba járni.
Ez a nyári időszak viszont határozottan megviseli. Összevonták a csoportokat, hiányoznak neki a kis barátai, a foglalkozások, a termük, a régi légkör. Az én harcos nagyfiam csak gubbaszt délutánonként, állítólag még sírdogál is napközben, s mikor megyek érte, már les a dombtetőn, szalad a kerítéshez, őrült várakozás és megfoghatatlan öröm van a szemében, és én olyan picinek látom, és ugyanolyan kerek arccal néz rám, mint egy hetesen. Visszavágyik a Lepke-csoportba, nagyon. Olyannyira, hogy bele is betegszik. Tényleg szó szerint.
Nagyon remélem, hogy szeptembertől visszaáll a régi rend, és újra élvezni fogja az ovit....
Jaj, az én lányom teljesen ugyanilyen volt... Hogy szenvedtünk vele, ha összevont csoport volt! Volt, hogy hívtak az oviból, hogy menjek, mert egész nap sírt, és már szürke az arca a bánattól... Még mindig ilyen érzékeny ám... Sajnos. (Az anyjára ütött...)
VálaszTörlésSajnálom, szörnyű így látni őket...
VálaszTörlésÉs javult a helyzet szeptembertől, vagy érződött a nyár hatása?
Igen, sokkal jobb lett, ahogy végre a saját csoportjába, a saját óvónénikhez mehetett. Kellett neki még pár nap, de utána visszaszokott. Viszont a nyarat meg kellett valahogy oldanunk, mert teljesen kiborult... :-(
VálaszTörlésA fiadnak is biztosan jobb lesz már szeptembertől! :-)))
Drukkolok én is!
VálaszTörlésMi ősszel kezdjük az ovit, és ahogy sejtettem, az utolsó pillanatokhoz közeledve kezdik behúzni a vészféket: nagyon lelkesen várják, kérdeznek róla, de Minka tegnap mondta, ő nem szeretne menni mégsem...
Összesen már csak két hetet kell majd kibírnia, mert úgyis lesz három hét teljes leállás... Köszönöm a biztatást, igyekszem majd továbbítani neki is... :)
VálaszTörlésEra, biztos nem lesz könnyű, de legalább ott lesznek egymásnak. És a lehetőség is, hogy nem lesz még nekik kötelező, otthon is maradhatnának. Mondjuk akkor nem nagyon irigyellek majd... :) :) :) Mi egyébként nem készültük túl a dolgot, nem olvastam neki ovifelkészítős meséket, stb., mert mindben találtam valami ijesztőt... Csak az ovi előtt sétálgatva és látva a rohangáló gyerkőcöket vetettük fel egyszer-kétszer, hogy ő is ilyen ügyes nagyfiú lesz majd... :)