úgyis mint gyerekek előtt. Időszámításilag.
Gy.e. rengeteget kirándultunk, utaztunk, bicikliztünk, sokkal-sokkal mozgalmasabb életet éltünk. Folytathattuk volna, a mai trendek szerint, de nemhogy a Himalájára nem indultunk el a két hetes gyerkőccel, hanem számomra a sarki boltba való lejutás is tele volt félelmekkel és aggodalmakkal, ha szemerkélt az eső. Csöppet bezártam magam ebbe a világba, de hiszem, hogy ennek volt itt az ideje. Gy. e. időkhöz képest számtalan belső csodával is szembesültem, türelem, lemondás és odaadás édes keverékében. S kaptam cserébe kitartást, erőt és csodáló szempárok körében olyan hitet, hogy sokkal több mindent meg tudok/akarok csinálni, mint gy.e.
Gy.e. nem tudtam palacsintát sem sütni. Mindig volt valami nyűg. Gy.u. már az első tökéletes lett, és lassabban sült, mint fogyott. Sőt. Csodáló szempárok körében feldobva meg is tudom fordítani! He-he...! :) Mondjuk a csodáló szempárok időnként ellendrukkerek: inkább látnák a palacsintát a lámpáról csüngőnek. Lehet, egyszer jófej leszek, és cserébe mindenért, feldobom nekik...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése