Egy hét együtt

Az elmúlt hét betegsége és az itthon hármasban töltött idő újra közelebb hozott minket egymáshoz. De régenis voltunk így, hármasban...! Nehezen indult a hét, sokat veszekedtünk. Nyűgösek voltunk a betegségek miatt, és újra össze kellett szoknunk. Furcsa ez, de így van. Rengeteg mesét néztünk, majd (miután a köhögőrohamok részemről elmúltak) olvastunk összebújva. Alkotgattunk, játszottunk, mókáztunk. Feltöltődtünk. És most kapom tőlük a vallomásokat.

Anya, nagyon hiányoztál! - mondta Panduska hazafelé a bölcsiből.

Síró Bálintot hozott utánam Apa a boltba: "Anya, azért jöttem utánad, mert nagyon szeretlek!"

És tényleg nem kellett csokit vennem... :)

Kedves kis szeretetgombócok...

Szemfüles Sanda

Sandussal megnéztünk néhány videófilmet kiskorából. Kiskorából, he-he. :) Csillogó szemekkel nézte, nagyokat kacarászott, felismerte, időnként pedig lebálintozta magát. És rendkívüli dolgokat észrevételezett:

"Jaj, nincs nadrágja. Szólni kell az anyukájának. Hogy nincs nadrágja. Fázik. Adni kell neki nadrágot. Meg-meg-meg zoknit."

(40 fok volt árnyékban, a szerk.)

Ezen a videón pedig csak arra tudtam figyelni, milyen édes a hangja, és vajon feláll-e, de Vandának mi volt a legfontosabb:

"Anya, milyen a zoknija?"

Hát, újra meg kellett néznünk, mert fogalmam sem volt róla... :)

És sokszor kérdezte: "Anya, ez milyen ruha ez?"

Chanel vagy Cherokee, a kettőt mindig keverem... :)

Tilos a belépés!

Szeretnek sötétben játszani. Sokszor Bálint legszívesebben sötétben is vacsorázna, lekapcsolná az összes lámpát. Ha nagyon elszánt, akkor csak néhány gyertya fényében lehet vele kiegyezni. Vacsora után azonban gyakori, hogy sötétben rohangálnak fent, ugrálnak az ágyon, majd rohannak le: "Jön az oroszlán!" "Jön a krokodil!" "Jaj, jön a szellem!" - és kacagnak, hívnak minket is. Nos, én viszont már utálom a sötétet. Megyek velük, de szabályosan ráz a hideg. Fura lenne nekik azt mondani, hogy én félek a sötétben... :) Örülök, hogy ők így vannak vele, remélem minél tovább tart ez az időszak. Bár a változás jelei már mutatkoznak: B. kérte, hogy csináljunk táblát az ajtóra, hogy ne jöhessenek be a szellemek. Ilyet tervezett, és azóta is kint van a bejárati ajtón. Lelki béke helyreállt, folytatódhat a játék a sötétben.

Bálint-mondta

"Kigondoltam az eszemmel a fejemben..."

"Sejtettem, hogy amikor felmész, akkor valami nagyon cselekvős dolgot fogok csinálni..." - mondta, miután visszatértem hozzá a konyhába, és kiderült, hogy kicsente a kekszet a felső szekrényből.

Mert sütit sütött MAGÁNAK Vandus névnapján. Egyre jobban ön- és én-tudatra ébred, most egy kicsit nehezen viselte, hogy nem ő volt az ünnepelt. Sebaj, olyan sütit kutyult magának...! Hozzávalók, amikről tudok: babakeksz, liszt, tej, sütőpor, kristálycukor, vaníliás cukor, háztartási keksz, csokis pudingpor és csokis mazsola. Összekever habverővel - miikooor lesz már jó? (Ez? Hát...! - de csak gondoltam...), beleborít serpenyőbe: Anyaaaa, süssd meeeg!

Az eset tanulsága: Ha a gyerek kutyul és önt serpenyőbe, mielőtt a gázra teszed, nézd meg az edény alját. Ellenkező esetben nem az odaégett sütitől, hanem az edény aljára ragadt sütőpapíros zacskótól lesz füst és átható égett szag.

Az eset végeredménye: "Nna, ugye, hogy tojás nélkül is jó?" - mondta ő. Ühüm.

Hóemberek

Próbálom nem feladni, de azt hiszem kénytelen leszek. Hogy idén a kertben nagy hóembert építünk. Két hete, mikor fél centi hó leesett készítettünk egy 10 centiset, de azért az még nem az igazi... Így benti játéknak maradt a hóemberkészítés, abból amit találunk. Készítettünk gyurmából, ez lett az egyik kedvenc, a jó nagy szemeivel! :) Aztán adtam nekik bors szemeket, és azzal díszítették fel a hóemberkéket.

Eszembe jutott egy hóember is, amit a mindennaprán láttam. Szappanreszelék kell hozzá, fehér wc-papír és langyos víz. Plusz egy gyerek, aki reszel és wc-papírt tépked, egy aki téblábol, és három felnőtt, aki azon röhög, hogy így készül a tüsszentőpor... és felváltva tüsszögünk, mind az öten... :) Most is érzem az orromban (agyamban), miközben írom a bejegyzést... :)

(Van az a szappan, amit nem engednék lereszelni... ;-) :)))))))) )

Ők formázták, díszítették, csak az arcnál segítettem be egy kicsit...

És azt hiszem, tényleg feladom. Hópihék helyett nárciszokat készítek az ablakba...

Beszédes arcok

- Vanda! Küldj egy mosolyt a Pista papának! - kértem fényképezés közben.

- Hol van Cicapapa? - kérdezi, és les a konyha fele.

- Jaj, kicsim, sajnos nincs itt. Otthon van most...

Nem szólt, de a kép mindent elárul...

(Annyira emlékeztett ez az arca Katusra. Valahogy így emlékszem rá ennyi idős korából...)

Legszebbnek a legfinomabbat

Drága Sandánk saját bevallása szerint mindent szeret enni. De ha megkérdezem tőle, mit szeretne reggelire, 95%-ban kakajóscsjigát kér. A lényeg alapvetően a kakaó, így kitaláltam már mindenféle formában: levelestésztából ténylegcsigát vagy croissant-t, vagy croissant-kelt tésztából, de az egyik legtutibb: fonott kalács, a fonatok pedig kakaóval megtöltve. Mennyei! Így kicsi Pandánk boldog névnapi reggelije ez lett. És a siker nem maradt el... Reggeli közben volt 5 perc csend, amikor szabadon szállhattak a gondolataim... :)

Aztán ő is beszólt:

V: Akajok zujjogó-zijjegőt! (Értsd: Halász Judit cd-t)

Indulok indítani.

B: Inkább takarítós zenét! (Értsd: Ghymes)

Anya: De mi zurrogunk!

V: Takajítós zene!

A: Akkor most mi legyen?

V: Takajítós zene!

A: Na, jó. Sok lúd disznót győz!

V: Ilyet nem mondunk! Neeem, neeem! - és rázza a fejét. :)

És végre, Vandus nevenapjára elkészült egy nagyon régi tervem: Bogyó és Babóca bábszínháza!

Szeretjük... :)

Nálunk is volt...

... karácsonyfa! És mivel a blogbejegyzések jó része visszaemlékezősre sikerült, aki szemfüles volt, annak feltűnhetett a hiánya... De nálunk hagyomány Apa szülinapjáig megtartani a karácsonyfát, így csak szombaton bontottuk le. Közösen a gyerekekkel, akik nagyon élvezték, hogy végre szabad a vásár. Na nem a szaloncukor elcsenésekre gondolok, mert idén valahogy a szaloncukor nagyon nem jött össze: látványos volt és kőkemény. Legalább a fogunk nem romlott... Viszont a nagyonmaradék mézeskalácsok ismét véső alatt végezték és a gömbök óvatos elpakolása is nagy sikert hozott. És most itt ülve, a karácsonyfa hűlt helye mellett, arra gondolok, mennyire izgultunk egy hónappal ezelőtt: vajon sikerül feldíszíteni a fát, mielőtt felébrednek a délutáni alvásból? A megelőző estéken igyekeztünk mindent előkészíteni, fát befaragni, díszeket kötözni, égőket ellenőrizni, hogy tényleg csak a díszítés maradjon. De ha kicsit is megérzik az izgalmunkat, akkor nem alszanak el. Szerencsére minden sikerült, aludtak, elkészültünk. Kedvesek voltak nagyon a csillogó, csodáló szemek, amikor meglátták a fát.

És váratlan kreatívkodás alakult, mert - minő hiba -: a fa tetején nem csillag volt, hanem csúcsdísz. Így gyorsan készült egy Anya rajzolta - B. vágta csillag. Az ajándékokkal vártunk még a vacsora kezdetéig, mikor is szép ruhába öltözünk. Ja, öltözködés. B. közölte, hogy a fekete nadrág helyett ő inkább télapónak öltözne. Ühüm. Oké, moonsand-et kap, az elég rosszul nézne ki a fekete nadrágon. Legyen. Csak ne tudnám, hogy a választott ruha tulajdonképpen a pizsamája... Sandusnak is kigondoltam a ruháját. Persze, nem tetszett neki. De semmi. Így ő választott. Le sem írom, hogy mit, a fényvisszaverőprizma úgyis árulkodó a képen. Nagyon kedvesen énekeltek kis cérnahangjukon, örültek, és játszottak/játszottunk az ajándékokkal. Jólesik visszagondolni...

Apró öröm

Szombaton rámjött a szalagavatós báli ruhám!!!! Sőt! Hordhatóan! Na persze jobban kitöltöm, mint tíz évvel ezelőtt, de nem gondoltam volna Vanda-várás után, hogy még valaha fel tudom venni. És ha már felpróbáltam, akkor el is vittem táncolni a Lurkóvár óvoda farsangi jótékonysági báljára. Aminek azt gondoltam naivan, hogy a szülők lesznek a célközönségei, de a kb. hatvan főből két párról tudtam biztosan, hogy szülők. Az egyik pár mi voltunk. A bál hangulatán ez csöppet sem érződött, és végülis különösebb jelentőséggel sem bírt, mert nagyon jó volt a hangulat, és hatalmasat táncoltunk. Kár, hogy a köhögőrohamom miatt gyorsabban kellett távoznunk, mint bírtuk volna, de jólesett nagyon ez a kis kimozdulás. Vicces volt látni gyermekünk napközbeni nevelőit Eddára tombolni. :) És érdekes volt megtapasztalni, hogy szülők nem nagyon jöttek el. Engem érdekel minden óvodai megmozdulás, hogy minél jobban megismerhessem azokat, akik hatással vannak Bálint életére. Legyen az a program őszköszöntő rendezvény, karácsonyi műsor a Magyar utcán vagy a jótékonysági bál.

Hosszúkás peteme születésnapra

Pénteken szóltam az óvónéninek, ha Bálint készítene valamit aznap az oviban, akkor azt szeretnénk hazavinni Apa szülinapjára. Megígérte, hogy készítenek valamit. Az ajándék egy kedvesen egyszerű rajzos üdvözlőlap lett, a körítés viszont...:

Rajzolt egy babakocsit. Mert úgy emlékezett, hogy Apának van egy kis babája, a Vanda. :)

És rajzolt egy hosszúkás petemét.

???

Teljesen tudatlan felmenőinek elmesélte, hogy a hosszúkás petemét a buta emberek édes kuszkuszba teszik. Ha-ha-ha - tette hozzá. Az okos emberek viszont turmixot készítenek belőle.

Meg sem mertük kérdezni, hogy szerinte mi mit csinálnánk belőle...

Mazsola és Tádé levele

Kedves Családunk!

Képzeljétek, ismét nyertünk! Olyan jó, hogy Anyáékat néha el lehet téríteni a megszokott dolgoktól! Már nagyon régen szerettük volna kipróbálni a közös alvást, de Anya hajthatatlan, és a "saját ágyban" való alvás híve. De mi próbálkozunk, és ha valamit akarunk, akkor nem adjuk fel! És ma hajnalban úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább! Miután Anya hajnal kettőkor, jó félóra alatt kiköhögte magát, és már majdnem visszaaludt, bevetettük Vandát. Anya úgysem tud neki ellenállni! Először vizet kért. Majd takarót. Megint vizet. Folyt az orra. De egyedül fújja. Nem, Anyával fújja. De hogy ne legyen olyan egyszerű, és hatásosabban elérjük célunkat, minden újabb kérés előtt vártunk pár másodpercet. Pont annyit, amíg Anya átér a hálószobába, és lehajtja a fejét a párnára. De egy másodperccel sem többet, nehogy azt higgyje, hogy aludhat... hi-hi-hi... Kíváncsiak voltunk, meddig bírja. De bírta. Valami súlyosabbat kellett kitalálni. Vanda átkéredzkedett a hálóba, ez hajnalban csak nála (!) megengedett. De a pandáját és a babáját otthagyta az ágyában. A gumiját is hagyta volna, de arra Anya figyelt. Sebaj, azért még Anyát az elalvás előtti pillanatában a pandáért és babáért vissza lehetett küldeni. Persze külön-külön! :) Aztán ivás, orrfolyás, ivás, orrfolyás. Még mindig nem vette Anya a lapot, ezért Vanda új cselt eszelt ki: visszakéredzkedett a saját ágyába.... :) Aztán? Ivás, orrfolyás. Ivás, orrfolyás. De csak szigorúan akkor kiabált, ha megérezte Anya aurájának gyengülését, hiszen már majdnem elaludt. De még mindig semmi. Oké, akkor bevetettük Bálintot is. Kifolyt a pisi! Köhögés. Orrfolyás. Szomjas vagyok. Én is. Anya meg csak jött, jött. Gondoltuk: mi lesz már! Hi-hi-hi, azért már egy kicsit mérges. Aztán lestük mikor kapcsolja le a lámpát. Hopp, most: Anya! Hol a mo-mo? Tudtuk ám! :) Jujj, kezdett mérges lenni...! Pedig csak két órája harcoltunk! :) Hajnali négykor miért kell olyanokat mondani, hogy szeretne aludni, mert fél, hogy megint köhögni fog? Mikor olyan jó, ha bejön hozzánk...! Na, mindegy, köhögünk még egy kicsit, és orrot fujatunk, és a legjobb: Anya kapcsold már le a lámpát, ha keresed a morzsit, mert ilyen világosban nem tudunk aludni! De Anyával sajnos nem jutottunk dűlőre. Viszont Apa is felébredt végre, és Anya átadta neki a stafétát. Innen már biztosra vehettük a győzelmet. Egy darabig próbált minket megsuttogni és elaltatni, de miután bevetette a relaxálós trükköt és mondta, hogy képzeljük el a csodás kék eget egy nagyon szép helyen, és Vanda fennhangon rákezdett, hogy az ég lányos, mert rózsaszín és lila, meg na jó fiús is, mert van benne kék is meg sárga is, akkor... végre... három órányi próbálkozás után a nappaliban kötöttünk ki, egymás mellett. Bálint Apa szórakoztatására hányt egy kis slejmet, aztán félálomban hallottuk, ahogy Anya valami olyasmit mondott, hogy visszafordulhatna a vonat, vagy hogy megjavíthatnák már a szuzukit, ezt nem nagyon értettük, úgyhogy elaludtunk. De egymás mellett, mert mi mindig elérjük, amit akarunk. Hát ennyi. Jó kis éjszaka volt!

Remélve, hogy puszijainkat mihamarabb átadhatjuk, nagy ölelések:

Bálinttól és Vandától



Ui: Küldünk képet is...!

Tanítgatnak...

Néha megfeledkezem magamról. De nagyon:

Sandus ismét a szájába pakolgat mindent. Az étkezéseknél ezért nem is haragszom.
De ha a duplorendőr kalapja kerül a szájába és ugrál közben az ágyon, miközben Bálint is a közelében hempereg, mint veszélyforrás, akkor nagyon haragszom.
És utána eredek. Nem adja. Ugrál. Kidugja. Behúzza. Őszülök. Kacag. Tovább cukkol. És rárontok. Próbálom kikaparni a szájából. Kiköpi, de megszerzi. Markolja, nem adja. Tekerném ki a kezéből, mire Bálint:
Anya! Várj!
(Mit tehetnék...?)
Vanda! Kérem szépen!
És odaadja.

Jaaaaa...!

Faliújság

Bálint bizony felkerült a decemberi történéseket bemutató ovis faliújságra. Méghozzá nevesítve, egy hasonló építmény társaságában. Persze több sem kellett nekünk. Büszkeségtől dagadó mellkasunk mellé párosult az aggodalmaskodó tekintet: Miért egyedül épít? Miért van külön a többiektől? Egy ilyen építmény elkészítése nem 1-2 perc, nem játszott vele senki? Hogy-hogy volt lehetősége ilyet építeni, és SENKI NEM ROMBOLTA LE? Kétségbeestünk, és megbeszéltük, hogy utánajárunk a dolognak.

Másnap a délutános óvónéni (Annamária néni) azzal fogadott, hogy milyen nyugodt Bálint, milyen szépen beszél és milyen ügyesen feltalálja magát, még a délutáni "gyűjtőteremben" is. De itt is csak egyedül láttuk játszani. (Persze, hiszen a többieket már hazavitték, és ő volt az utolsó... (A szerk.))

Ígyhát letámadtuk a dadust is. "Szokott Bálint játszani a gyerekekkel?" Zsuzsa néni fülig érő szájjal mondta: "Bálint? Játszik ő mindenkivel! Még a lányokkal is! És mindenkinek mesél mindenféle történeteket." "Mert imádják a történeteimet!" - mondja szemforgatások közepette a fiatalúr. S hogy miről mesél: "hogy mi történt itthon (jajj...(szintén a szerk.)), milyen jó az erdőben sétálni és diót szedni, milyen jó sálban sétálni (???) meg ilyeneket."

Megnyugodtunk.

És szokom a helyzetet - mert még mindig csak szokom - hogy nem vagyunk együtt egész nap, és nem látom, hogy mi történik vele, hogyan viselkedik, kikkel barátkozik, mit eszik, mit iszik, hogyan alszik és hogyan éli meg bent a napját.

Humorérzék 1.1

Utazás kocsival.
B.: Kéjek cukjot!
Apa: Nem adok.
B.: De! Kéjek cukjot. Cukjot, cukjot!
Apa: Nem adok.
B.: De cukjot akajok. Akajok cukjot!
Anya: Máskülönben?
B.: Kutyafojma.


Ha valaki nem ismerné:

Nemes Nagy Ágnes: Jön a kutya

Jön, jön Sampusz a fekete krampusz.

Máskülönben kutyaforma, egész nap csak kutyagolna.

Ugatna a busznál, ez a kutya uszkár.

A pórázát huzigálja, gyönyörű a frizurája.

Szervusz Sampusz, te fekete krampusz.

Nekem a beszéd nem erősségem, és igencsak zavarban voltam, amíg a gyerekek kicsik voltak, és még nem nagyon kommunikáltak, hogy folyamatosan beszéljek hozzájuk. Így versikékbe és mondókákba menekültem, mondván legalább a ritmusérzékük is fejlődik. A Cini-cini muzsika rövid versikéinek teljes tárháza után vajon mi volt Bálint első végigmondott mondókája? Na mi?

"Bal, jobb, bal, jobb, mennek a majmok."

Humorérzék 1.0

Egy esős nyári délután előkerült a gardróbból a létra. Hárman tolongtak volna rajta, így megegyeztünk: egy felmászik, elénekeljük a következő dalocskát:

"Mókuska, mókuska felmászott fára.

Leesett, leesett, kitörött a lába.

Doktor bácsi nem gyógyítja meg,

huncut a mókus, újra fára megy."

- gyerkőc lemászik, jöhet a következő. Indulhat a játék:

Bálint fel, dal elénekel, Bálint le, Vanessza (szomszéd kislány) fel, dal elénekel, Vanessza le, Vanda 1,5 évesen fel. Na, gondoltam, eleget énekeltem, teszteljük a kisasszonyt:

A: Mókuska, mókuska felmászott a...

V: jétjája.

Kutyaélet

Nem, továbbra sincs kutyánk. A Fehér Lóban voltunk vasárnap bábszínházi előadáson , és a veszprémi Kabóca Bábszínház Kutyaélet című előadását néztük meg. Tapasztalatok a teljes színházi délutánról:
- 2 év gyakorlás után továbbra sincs túl nagy tehetségem Vanda öltöztetésében. Visszaemlékezve, hogyan szoktak kislányok színházba járni, harisnyát, ruhát és menő prémes csizmát adtam rá. Felvettük a kabátot, V. végignézett magán: "Nincs nadjágom. Jajj, a nadjágom, hó' van a nadjágom, brühühü..." Amíg előkerestem és belegyömöszöltem a táskámba egy nadrágot - hátha a színházban is eszébe jut... - , addig Apának szerencsére sikerült elterelni a figyelmét az autóba üléssel.
- Kizárólag elővételben veszünk jegyet ezentúl (amit most is próbáltunk, de kétszer is zárva volt a F.L. mikor arra jártunk). Az utolsó előtti sorba szólt a jegyünk. A bábok kicsik voltak, nem látszódtak túl jól - az egyetlen negatívum az előadással kapcsolatban - és a távolság miatt a gyerekeket nem kötötte le (a megszokotthoz képest) a darab.
- Bálint hihetetlen dramaturgiai érzékkel rendelkezik. Mikor lankadni kezdett a figyelme, kérdezett valamit: "mikor jönnek már a kutyák?" "mikor ugranak már be a vízbe?". És pont jöttek, és pont ugrottak. Hozzáteszem: nekem eszembe sem jutott, hogy esetleg ugrani fognak... :)
- Kedvelt része a bábszínházi délutánnak az előadás utáni játszóház. V. maradt a színezésnél, B. a markolóknál és a golyópályánál.
- B. rendkívüli módon megnézett mindenkit és látszott rajta, hogy véleményt is alkotott. Magában. Kíváncsi vagyok, hogy a tapasztalait mikor osztja majd meg. :) A dadus néninek is mondta már: "Zsuzsa néni, tapasztaltam valamit...!" :)

Gondolunk rájuk...

Nagyon szeretik nézni Anyát és Apát, amint táncolnak. És a rokonságot, a barátokat is. Na nem élőben, hanem az esküvői dvd-n. Ha éppen nem táncolnak és rohangálnak a zenére, akkor megbeszéljük ki kicsoda, kikkel találkoztunk és kikkel nem találkozhatunk már, sajnos.
Tegnap is kérték a dvd-t. Közben pakolásztam a szobájukat. Egyszercsak:

B.: Látod, milyen oöjegek?
(Kilestem, mit csinálnak? Állnak a tévé előtt, egymás kezét fogva...)
B.: Ők a DÉDIK!
(Mutatja V.-nak a dédimamákat.)
B.: Meg fognak halni.

Szerencsére volt papírzsebkendő a szobájukban.

Dióhordozók

Így kettecskén könnyebb őket rávenni különböző versenyzős-ügyeskedős játékokra.

Ez a dióhordozós az egyik kedvencem. Adott egy tálka teli dióval, az étkező másik felén egy üres tálka, két evőkanál, két lelkes 100 cm alatti, és az ígéret, hogy ha hozzák a diót, akkor készül fotó és megnézhetik. És hozza mind a kettő lelkesen és mosolyogva, mert készül a fotó... :)

Én pedig nosztalgiázom.

Két évvel ezelőttig nyúlnak vissza az emlékek. Amikor elkezdtem magam stresszelni a kreatív gyermekszórakoztató honlapokkal és programokkal. És lelkes "na, ezt mi is kipróbáljuk!" felkiáltással előkészítettem Bálintnak a játékhoz valókat. B. ügyesen hozta az első diót az üres tálkába. Majd ment a következőért. Hurrá! Játszunk! - örültem.

"De ekkor megtörtént a baj" - idézem egyik kedvenc mesénket. B. rám nézett, azzal az igen intelligens két szép kék szemével, felkapta a teli tálat, elvitte az üresig, újra rámnézett, úgy hogy attól összezsugorodtam, átborította a diókat - majd közölte: Mi-ma. (Értsd: Minimax).

Így kettecskén könnyebb őket rávenni a játékra... :)

Imádom...

... amikor közénk bújik, és elkezd magyarázni.

Hogy megtalálta a hajgumiját.
Mert ott volt az ágyban.
A párna alatt.
Ott volt az ágyban, ahol otthagyta.
És ő megtalálta.
A hajgumiját.
A rózsaszínt.

Olyan kedves ilyenkor! :)

Csak ne lenne hajnali 3 óra 27 perc...

Cenzúra

Délutáni altatás, ének, Piroska. Bálint közli, hogy ő is mesét mond, tegyem Vandát az ágyába. Oké. Megyek ki, de a fülem bent marad... :)

B: Amikor kicsi voltam, hason feküdtem és gyurmáztam.

V: Nem gyurma!

B: De, gyurmáztam.

V: Nem gyur-ma!

B: Vanda, most én mesélek! Gyurmáztam!

V: Neeem gyuuur-maaa!

B: Akkor mondjak másik mesét?

:) :) :)

Pálmafa

Rita néni minden, némi hajjal rendelkező kislánynak helyes pálmafa-copfot fésült a buksijára. Hogy aztán a kislányok hazafelé a kocsiban visíthassák: hol a szjízujám? Akajoook szjízuját!
Era, nyert! :)
Szjízuja = frizura.

(És boldog szülinapot, kedves első, rendszeres olvasó! :) )

"Szjízuja...,

jaj a szjízujám, akajok szjízuját...!" - visított Sandus a kocsiban ülve.

Na, mit szeretett volna a kisasszony, na mit...?

:)

Hétvégén megírom...! :)

Mézeskalács-panelház

Mióta gyerkőc van, karácsonykor mézeskalácsház készül. Különböző receptek és technikák szerint. Tavalyelőtt: két napig készülős - fiúk által tető felfalós. Még az összeállítás előtt, így süthettem újra. (Miért pont a 15x20-as téglalapot falták fel, a csillagok és szívecskék helyett?)

Tavaly: kockacukros-kitámasztós - sok"ragasztós" - párszor összedőlös - megőszülős-háromnapigkészítős - óriásinagy.

Idén: kötözős - smartiesos - panelházszerű.

Ettől a kötözéstől első hallásra kirázott a hideg, de nagyon gyorsan lehet így dolgozni, és egyszer sem dőlt össze! Kapott az idei simizést, szeretgetést, sok puszit. Aztán a farkas lakott benne, ezért ablakot és ajtót kellett rá vágni. Aztán istálló lett belőle. Majd képen meg nem örökített "szomorú" sorsra jutott, de a lurkókat sokáig elszórakoztatta.

Namilyen szín lesz, namilyen?

Adott egész nap az excel, és egy pillanat, amikor a táblázatoktól már folyik a szemem. Kipróbálom, hogy tudok-e még diagramot szerkeszteni, mert már nagyon régen csináltam, és anno nagyon ment. És eszembe jutott egy ötlet, amit valamikor találtam ezen az oldalon. Készítettünk már ilyet színezéssel, pörgettyűként a bugócsigát használva. Nyomtatva is klassz lett, igaz, az alapszíneket gyorsan leamortizálták (legközelebb laminálok...). A búgócsigát megpörgetve olyan helyesen utánoztak: namilyen szín lesz, namilyen?

A színeket nagyon jól felismerik, Vandának sem okoz gondot az alapszínek mellett a szehér (V.), feteke (B.), RÓZSASZíN, lila, barna, szürke. És persze nagyon jól tudják, hogy melyik a lányos és fiús szín. Ma például még az ég aljának is lányos színe volt. :)

Megkésett fogadalom

A héten megérett bennem az elhatározás. Megkésett újévi fogadalmat teszek.

Hetente legalább egyszer azon a napon hajtom este a párnámra a fejem, amelyiken felébredtem.

Jó éjszakát! :)

Visszavágunk

Köpköd. A kisasszony. A LEÁNYZÓ!!! Nem tudom biztosan, hogy tádés voltából, vagy sandás voltából, vagy kalapos angyalka (értsd bölcsis) voltából fakad-e, de köpköd. "Hát-hát-hát a Kooppppáááánny!" - mondja teljes áhítattal és fülig érő szájjal, ha kérdezzük, hogy ki tanította erre. Vajon K. mit mesélhet otthon? :)

De visszavágunk. Mert az én udvarias, doktor, ovis és bölcsis néninek viszontlátásrát köszönő leánykám reggel, szia helyett, jónéhány hangos, Topi-pingvines fülsértő énekhez hasonló hörgős-kiáltással köszöntette a többieket. Bernát sűrű nyelvnyújtogatásokkal fejezte ki tetszését, Koppány csillogó "hogyiskelleztcsinálni" szemekkel leste a pingvinünket.

Jajj nektek, anyukák! :)))

Aladár és Angéla - avagy "Ma pu ding fő zés lesz"

Még mindig keresgélik reggelente Aladárt és Angélát, a karácsonyváró angyalkákat. Az adventi reggeleken különböző helyeken bukkantak fel és pár falatnyi finomságot hoztak a gyerekeknek. Készült azonban olyan adventi naptár is, aminek nagy hasznát vettük az ovis-bölcsis-elszakadásos időszakban. Az ablakba kerülő kis csizmák - a mai "trend" szerint - közös programokat tartalmaztak, hogy még véletlenül se terelje el a mosogatás, vacsi készítés vagy egyéb házi munka a figyelmünket a gyerekekről. Készültünk számos ötlettel és címkével. Első este megfestettünk egy fenyőfát. A kis csizmák ezután egy-egy karácsonyi matricával (jányos-fijús) lepték meg Bálintot és Vandát, amit felragaszthattak a fenyőre és így 24-re szép díszes fánk lett. És kíváncsian vártuk minden nap, hogy mi lesz a közös ténykedés. Mármint 5 napig, aztán pedig még kíváncsibban. Ugyanis a kis cetlik felolvasása annyira megtetszett B.-nak, hogy átvette az irányítást. Így történt, hogy három nap egymás után pudingot főztünk. :) Izgulhattam nagyon, hogy minden legyen otthon az ötleteihez, de szerencsére nem volt panasz!

Veréb contra cinke

Szeretem a madarakat. "Ha-ha-ha" - nevetnének a volt kollégák a várkisasszonyos időből, de amikor a sikoltásom megrázta az emeletet, akkor tényleg megijedtem, hogy a nyitott ablaknál a nyakamba vágódik a galamb. És a kalitkás változatért sem vagyok oda, mert a madárlét lényege veszik el. De lesni őket, ahogy a téli hidegben ellepik a madáretetőt, azt nagyon szeretem.

Tavaly augusztusban, (ööö - tavaly előtt :) ) Orsi barátnőmék nálunk jártak, és ajándékba a Maszat épít könyvet kapta Bálint. Egyértelmű volt, hogy amint elérkezik a szezon, nálunk is épül madáretető. Így is lett. Teleraktuk finomságokkal és vártuk a vörösbegyet, meggyvágót, feketerigót és cinkét. Jött egy cinke. Két cinke. Egy ökörszem, de annak a tuja jobban ízlett. Három cinke. És 268 veréb. Apa örült, hogy végre nem vele, hanem a verebekkel veszekszem. Mert azok a galádok mindenkit megpróbáltak elüldözni! Aztán tél végére lenyugodtam, jól tartottuk a verebeket. És volt jutalom is: EGYSZER megjelent egy meggyvágó! Január vége fele. 3 hónapnyi kitartó etetés után. És február vége fele 1 hétre vendégünk volt egy tengelic-pár is. A tényálláshoz hozzátartozik az is, hogy a madáretetés annyira jól sikerült, hogy néhány ragadozómadárnak is sikerült eleséget szolgáltatnunk. Egy rigó elrablásának még szemtanúja is voltam.

Az idei etetésnek is lelkesen álltunk neki. A verebek is már készenlétben álltak. Madár-madár, egyen. De sajnos kezdetben (kb 2 hétig) nehézkes volt az etetés (szerencsére nem volt túl hideg), mert nem nagyon voltunk itthon, nem tudtam pótolni a kaját, a verebek meg szétvertek mindent. Úgyhogy kezdtek azok is elmaradozni. Aztán jött a hétvége és apukám receptje a kész etetőgolyó helyett. Hétvégén finom csemegékkel (elsősorban dióval) próbáltam idecsalogatni a madarakat. Aztán 1 bögre feketeszotyiból, 1 bögre vadmadár eleségből és icipici zsírból készült henger eleség, és nagyobb lyukú hálóban kiakasztottam az etetőbe. Az első adag kicsit zsíros, de annál hatásosabb lett. A verebek villámmekvínes fékcsíkot húzva, fejvesztve menekültek el, átadva a terepet a többieknek.

Így a madárvendégeink időbeosztása a következő: reggel háromnegyed nyolc - nyolc körül jön a gerlepár. Negyed kilenc és kilenc között 5-6 széncinke, 1-2 kékcinkével vegyítve. Fél tíz - tíz körül pedig érkezik a vörösbegy. Időnként megjelenik a feketerigó is. Aztán 13 óra körül ismét jön a gerlepár éhesebbik tagja, majd a cinkék, és 14 óra körül a vörösbegy. S hogy honnan tudom mindezt ilyen pontosan? A madáretető a legtutibb helyen, az étkezőasztalunkkal szemben lett elhelyezve. A nagy panoráma ablakon át nézve őket reggeli és ebéd közben gyakorlatilag együtt étkezünk. Jó étvágyat mindenkinek!

Az első Apa-rajz

Sandita névnapi ajándéka Apának. Van háta, keze, szeme…

Boldog névnapot Apa!

Névnapi muffin Apának

Hozzávalók: egy reggeli csokis croissant-t készítő Manócska, egy mezítlábasan letipegő pizsamás Mazsola, és egy elpakolás előtt álló lisztes konyhapult. A maradék liszt egy tálban végzi, de kell még egy kis kakaópor, készül a mák. Mert a mák így készül. Próbálom elmondani a saját álláspontomat, de ő meggyőzhetetlen. Aztán kell még egy kis liszt, még kakaópor. Kevergeti, kevergeti. Ja, cukor! Előveszi a muffinsütőt, de csak kettőre elég. Hát kell még, mert ennyi mák kevés. A következő adag csak 5-re elég, de ekkor kezdtem elbizonytalanodni, hogy valóban jó játék-e ez. Átgondolva az addig elkunyerált hozzávalók arányát: végülis tényleg megsüthetnénk. Mondjuk Apa névnapi titkos muffinját. Vissza a nagy tálba mindent, beleborít egy kis tej, némi margarin és sütőpor, egy vaníliás cukor és tojás. Egy tojás. KETTTTÖÖŐ! – és már bele is rakta. Végül aszalt szilva és körte darabkákkal dobtuk fel. Az eddigi legfinomabb muffin lett, és az ünnepelt is nagyon örült!

Nem adjuk a Mikulást...

... legalábbis ezt nem, egyelőre még nem. Nekünk sajátunk van, télen-nyáron-ősszel-tavasszal. De december 6-án felveszi a legszebb ruháját! 2010-ben jött először. Sandika csak nézte-nézte, Bálint viszont nagyon kedvesen elbeszélgetett vele. Időjárásról, közlekedési eszközökről, játékokról, madarakról, mindenről. Örültek a vendégnek és az ajándékoknak, és mi is nagyon örültünk, hogy nem buktunk le. Miután továbbindult a Télapó, B.-nak beszélgethetnékje támadt az egyik csokimikulással is. És akkor elhangzott a MONDAT a csokinak intézve: "Képzeld, a Pistapapa beöltözött Télapónak!" Annyira imádom! Mivel nem nekünk mondta, mi sem szóltunk a leleplezésről. Mígnem egy szép őszi napon, farakodás közben B. a terveiről kérdezte a papát: "Mikor öltözöl be megint Télapónak?" Volt nagy kacagás! Idén is vették a lapot, és nagyon örültek a mókázásnak. Énekeltek, vendégül látták, és mikor megérkezett apukám, elmesélték, hogy járt nálunk a Mikulás.

Búcsú a mézeskalácsoktól és a szerpentinektől

"Ma mézeskalács sütés lesz!" - olvasta ki a csizmácska üzenetéből Bálint. Jajj! - futott át a gondolat, de minden hozzávaló megvolt már szerencsére, és gyorsan megittam egy 3in1-t, úgyhogy belevágtunk. Soha nem láttam még ilyen lelkesnek. És kitartónak. Hogy A-tól Z-ig mindent megcsináljon. Mert méricskélt, gyúrt, türelmesen várt, nyújtott, szaggatott, tepsire rakott, tejszínnel megkent, türelmesen várt, kicsit hűlni hagyott, átszúrt, átfűzött és felakasztott. Jutott a szobafenyőre, a spájz ajtóra, a szekrénygombra, a széktámlára, a futóbicikli kormányára, a lépcső szélére és még Sandának is. Persze utána két napig járkáltak a lakásban és az étkezéseknél főétel nem nagyon fogyott... :) A második sütésből már díszíteni is tudtunk, így a karácsonyfára is, és a sütisdobozokba is került a mézeskalácsokból. Ma reggel kis csomagot készített B. az óvónéniknek a fán lévő édes díszekből, így a fa alsó része igen megkopaszodott. Az oviból hazaérve pedig romantikus ötlete támadt: üljünk ki a teraszra csillagokat nézni. Khm-khm: csupa felhő volt az ég, de ez nem zavarta. Kikészítette a székeket és gondoskodott harapnivalóról. Így a maradék mézeskalácsok bennünk végezték. Miután jól összefagytunk és csillagot nem láttunk, bementünk a meleg szobába. Melengető tornagyakorlatként lekapkodta a szilveszteri szerpentineket is. Ugyanúgy nem tudtuk türelemre inteni, mint az év utolsó napján, nyargalt, össze-vissza rohangált és gyűjtötte a papírszalagokat. Csak akkor azt kiabálta: „Ez a legcsodálatosabb szilveszter! A legcsodálatosabb szilveszter!”

Borbála-ág...

... ami nálunk Katalin-ág lett.

Lassan és kicsit nehézkesen hangolódtam rá az ünnepre. Viszont annál nehezebben engedem el. De meg kell tenni, és ahogy az adventi készülődést ezzel az ággal kezdtük, most is ez lesz az első.

Azt tartja a hagyomány, hogy az a lány, aki Borbála-napján (más forrás szerint Katalin-napján) egy gyümölcsfa ágát vázába teszi, és az karácsonyra virágba borul, nos, az a lány a következő évben férjhez megy. Ez utóbbi esemény már kipipálva, de nagyon kíváncsi voltam, hogy díszíthetem-e a karácsonyi asztalt egy virágba borult ággal. Egy helyes cseresznyeágat választottam (khm-khm kettőt, biztosamibiztos). És igeeen! Az egyik ág 25-ére megajándékozta várakozásunkat, kitartásunkat és a gondoskodásunkat egy virágocskával! Köszönet érte! :)

Parasztház

2-3 naponta biztosan emlegetik, amikor beülünk a kocsiba. "Menjünk a parasztházba!" "Nem itt lakunk, a parasztházba!" Kirándulós pihenést terveztünk, nem sokat voltunk a szálláshelyen. De az ott töltött időben B. számtalanszor végignyargalt a házon, és megállapította, hogy milyen csendes, gyönyörű és tökéletes a ház. És valóban az, hiszen még kettesben fedeztük fel a helyet, és minket is visszahúzott a szívünk. Kellemes nyári emlék lett a siroki Tóbik-házban töltött pár nap.

Mától újra ovi és bölcsi

Féltem a mai naptól. Különösen, miután kiderült, hogy nem is tudok menni értük a tanfolyam miatt. De ügyesek nagyon. Itthon is kiegyensúlyozottak, jókedvűek, nyugodtak és szófogadóak voltak. Olyan jó tudni, hogy napközben jó helyen vannak.

Nagyon hálás vagyok a bölcsis néniknek: Rita néninek, Ildi néninek, Niki néninek és a nagy kedvencnek tűnő Zsuzsa néninek. Utóbbi szabira nem mehet! :)

Nagyon hálás vagyok az óvónéniknek: Marika néninek és Erika néninek, és a legtündéribb dadusnak: Zsuzsa néninek. Akinek az első mondata után tudtam, hogy B. nem is lehetne jobb helyen, ha már velem nem lehet itthon tovább:

"B: - Ez mi?

Zsuzsa néni: - Egy 500-as Enduro."

Óóó, jehhh!

Tádé...

... aki Vanda, és két éves.

Ma azzal fogadták Apát a bölcsiben, hogy nagy baj van.

Nem értik, mi történt.

A szívem megállt, amikor mesélte.

Ebédeltek.

Volna, ha a savanyú sóskafőzelék helyett valami ehetőt kaptak volna. Mindenki fújjogott, tolta a tányért, kanalat, mire Sanduska:

3 tányérral evett a főzelékből.

Huhh. Soha nagyobb bajt. :)

Csak magyarázkodhattunk: az ünnepek alatt sajnos csak fácánleves, szarvassült és csülkös kenyér volt a menü. Hogy' vágyta már a bölcsis kaját... :)

Cserfes kislány, mindent kommentál. "Jó, jó, Bájintka" "Bájintka, neem!"-osztja a bátyját. Számunkra teljesen hihetetlen, ahogyan gondolkodik és 2 évesen látja az összefüggéseket. Nem csak ismétli a korábban hallott mondatokat, szavakat, hanem kombinál, és döbbenetesen hosszú mondatokat mond jelzőkkel és határozókkal kiegészítve. Imádja a bátyját, sokat tűr tőle. De mellé is áll, ha kell. Akkor is, amikor B. nem volt hajlandó bejönni a kertből vacsorázni. Mellé állt, felszegte a fejét és egy "Ha B. világgá megy, akkor én is vele megyek" nézéssel megtörte szülői akaratunkat. Nem lehet ellenállni ennek a finom, puha, bársonyos, kis békességes szeretetcsomagnak!

Mazsola...

... aki Bálint, és nagyon szeretne már 4 éves lenni. De addig még van 3,5 hónap... :) Érzelmes kisember. Imád gyertyafényben vacsorázni és sötétben, bújva beszélgetni. Bárhol képes pókhálót találni (Ranschburg J. szerint ez ígéretes). Szeptember óta óvodás, az "akadályt" gond nélkül vette. Ezidáig csak jó hatását láttuk az ovinak. Szemlélődő, jól meggondolja, kivel barátkozik. Túlzásokba nem esik, a negédeskedést nem szereti. Érdeklődő, a foglalkozások nagy részében részt vesz. Van már legjobb barátja. Korából adódóan keveset mond az oviról, de azért különféle "cselekkel" sikerül néhány dolgot elmeséltetnem vele. Rendkívül gondoskodó, nem engedett el itthonról reggeli nélkül, pár falatot mindig csomagolt nekünk. Még a Télapónak is csomagolt a puttonyába innivalót: hirtelen a spájzban csak egy doboz sört talált... Az oviban reggelente 22 puszival vált el tőlem, és 2010. január 22-én mondta először, hogy "Anya, sze". Én is, nagyon.

Két év - két kép

2009.

2011.

Mazsola és Tádé

Nem mi hívjuk őket így, hanem szerepjátékoznak.

"-Kár-kár! Hoztam szőlőt!

- Szabad megenni?

- Nem, odateszem. - széles mosoly: nyam-nyam-nyam. Mazsola megette. :)"

Lehetett volna a blog címe akár Timont és Pumbaa bácsi, vagy Malacka és Zsebibaba. De ez illik rájuk a legjobban, pont olyan érzésekkel küzdenek, mint a mesealakok.

És gondolkoztam ezen a címen is:

www.énvagyoktádé,nem,énvagyoktádé,deénvagyoktádé,deénistádévagyok.blogspot.com

Túl hosszúnak találtam... :)

„Új év,…

...új máj ! ” – ez volt a köszöntés a TP-s időkben új év idején.

Elkellene nekem egy új agy is mostanság… Talán a bloggal elkezdődik valami változás.

Így hát: