Finy Petra: Az ovi-ügy
A lényeg tisztán hallható, és mindig összeszorul a szívem…
És az aktualitás nálunk is az ovi-ügy.
A városba a körzetes óvoda előtt vezet az utunk, s mióta
Bálint nem aludt a babakocsiban (kb 1 éves korától kezdve), mindig megnéztük az
ovisokat, megcsodáltuk az érdekes játékokat, a nagy csúszdát és mászókát.
Beszélgettünk az ovisokkal a kerítésnél, kérdezték, hogy a kisbaba mikor lesz
ovis, és jé, ketten vannak…! És megállapítottuk, hogy milyen jó is lesz majd
idejárni. Vártuk tavaly a nyílt napot, és bár esőre állt az idő, kismotorral
indultunk neki az útnak, hiszen gyalog is csak 10 perc az ovi. Elképzeltük,
hogy majd a mama-papa is hazahozhatja az oviból, sétálva. Egy baj van csak a
környékkel: nincs fagyizó… J
Eljött a beiratkozás napja. Aznap éppen nem kellett
dolgoznom, s bár jöttek a házba szerelők, délután kettőkor már be is irattam.
Rengeteg a jelentkező – mondta a vezető-óvónő, de két hét múlva kiértesítenek a
felvételről.
Május 4-én érkezett meg a levél. Délben értem haza a
munkából. Sajnálattal közölték, hogy B. felvételét helyhiány miatt elutasítják
(vagy inkább a boríték hiánya miatt? A
szerk.). Mint akit fejbevágtak. Remegő kézzel-lábbal-szívvel kezdtem
hívogatni az óvodákat. Nemleges volt a válasz. Túljelentkezés volt mindenhol.
Jött az önkormányzat. Aztán az ismerősök. Még az egyetemi évek alatt megismert
polgármesternek is írtunk. Aztán a lehetőség a város másik végében. Másik
legvégében. Kocsi nélkül lehetetlenség, hiszen buszjáratunk sincs normális.
Igazából a második óvoda felhívásánál eltört nálam a mécses.
Szegény vezetőre rázúdult a bőgésem, de teljesen kivoltam akadva. Viszont Erika
néni rendkívül megértő volt. Megerősítette, hogy jelenleg nem tud mit tenni, de
várólistára tesz. Ha valaki visszamondja a helyet, akkor megpróbálja felvenni
Bálintot. Aztán kiderült, hogy más ismerős is van az oviban, és tényleg
visszamondta valaki. B. nagyon szuper helyre került, a legjobb óvónénivel, akit
kívánhatunk neki. Átprogramoztunk az ovi-ügyet: a sétaúton lévő ovi udvara
kicsi, nincs zöldségeskert, kevés a csúszda, mászóka, nincs halastó… Reggelente
pedig kerülgetjük a szlovák rendszámú autókat, meg a drága, nagy autókat, és mi
is autóval járunk, nem kismotorral, vagy gyalog. De szerencsére nem a város
legtávolabbi végébe, csak a másik végébe.
Mi többet nyertünk. Részben, a bölcsi az ovi mellett van, így könnyebb őket hordani. A körzetes óvoda pedig vesztett egy
olyan határozott, kedves kis legénykét, aki disznófejéssel és disznótejjel való
kísérletezéssel kíván foglalkozni, és ezt minden dadus és óvónéni tudja már… J
Nem volt kérdés, hogy Sandust már egyből a Lurkóvárba
iratjuk. Most várjuk, hogy felveszik-e. Mivel novemberi, elvileg kezdhetné az ovit szeptemberben, de mondtam a
vezetőnek, hogy nem fontos nekünk idén kezdeni, ha nagy a túljelentkezés.
Tulajdonképpen inkább hagynám még bölcsiben. Különösen, ha Labda is marad. J
