Csakazértis Bálint-nap

Mikor a nevét kiválasztottuk, tudtuk, hogy ez a nap számunkra csakis róla fog szólni, hiába próbál mindjobban begyűrűzni világunkba a Nyugat...

Ezeket a virágokat ő készítette, és nagyon-nagyon tudok örülni egy-egy ilyen megnyilvánulásának.

Ez a fotó most a kedvence. Boldog névnapot! :)

Maskarások, bolondok...

avagy újabb látogatásom a bölcsiben...

Nem talál...

Megtalált...

A bölcsis nénik igen kitettek magukért. A tavalyi pöttyöslabdák után idén is levették a jelmezkészítés / választás terhét a szülőkről, és majd egy hónapig készülgettek a gyerekekkel erre az egy órácskára. Készítettek nekik fejdíszt, nyakláncot, szoknyácskát, csörgő-zörgő zajkeltőt, felkerültek az elmaradhatatlan pöttyök, szépen kifestették az arcukat (nagyüzemben közel húsz kismanónak...), kaptak ajándék bohócot, télifagyit... szóval nagy volt az örömködés.
És ha évek múltán esetleg nem emlékeznék arra, hogy Pandita a második farsangján minek is öltözött, emlékeztetőül álljon itt: a fiúk halkirályok voltak, a lányok sellőlányok. Pandita konkrétan LILA sellőlány. :)

Időjárás-előrejelzés

Az idei tél egyik legérdekesebb megfigyelése lett Sandita esti lábfájlalása és a másnap reggeli autóolvasztás és hóeltakarítás közötti összefüggés.
Családunkban - mondhatni - generációs hagyománya van a növekedés miatti lábfájlalásnak. Apa és Papa is emlékeznek arra, mennyire fájt a növekedés, szerencsére én nem, de Pandita is beállt a sorba. Naggggyon tud miatta szenvedni, kenegetjük, borogatjuk, simogatjuk, bíztatjuk, hogy csak nagylány lesz, azért fáj, nyugtatgatjuk, míg el nem alszik.
És reggelre minden havas.
Ma este is naggggyon fájt.
És reggelre, már látszik, megint minden csupa-csupa porcukor lesz...
Ezek szerint mégsem csak a növekedés miatt fáj a lába...?

Irreality

... mindenképpen, hogy négy, viszonylag jól szituált, átlagban 40 év körüli, nemek szerint fele-fele arányban megoszló, egyébként magának jobb elfoglaltságot is elképzelő, tovább nem minősített MI, hajnali kettőkor fülig érő szájjal örül egy korábban csak remélt számnak.
Mindezek után (ami kb. 20 óra volt egyhuzamban) hajnali fél négykor, a teljesen értetlenül néző biztonsági őröknek, csokis mazsola vásárlása közben, vajon mit illik köszönni...? Őszintén zavarban voltam, és a különböző variációk ízlelgetése, majd elvetése után jó bunkón, köszönés nélkül mentem el előttük... Lelkiismeretfurdalásom van...

Farsangi "néger" fánk

Csodás fánk receptem van, a nagy édességes könyvből. Némi vaníliás cukorral megbolondítva, kicsit több reszelt citromhéjjal ízesítve kitűnő, és fantasztikusan puha frissen.
Már ha nem égetem oda. Ha pedig nem égetem oda, akkor szinte nem is puha, hanem folyós. Vagyis "vaníliás pudinggal van töltve...?" Nem, csak nem sült át... Irul-pirul.
Oké, átsül. De akkor meg nem szalagos. Az meg már milyen...?
Oké, szalagos lett, de ... odaégett. Néger-fánk. És kezdődik minden elölről...
Hogyan kell a fánkot kisütni...?

A porcukor áldásos takarásában:

Téli édeskettes...

... melyből kiderül:
hogy "Óóó, Katus a hangod ugyanolyan, mint Anyáé...!" - és egy kicsit elkámpicsorodtak...
hogy B. nagyon aggódott, hogy "minden rendben van-e ott, ahol vagytok...?"
hogy Pandita a legeslegeslegzsiványabb...
hogy alapvetően nagyon jól megvannak nélkülünk, persze ehhez kellett (?) az is, hogy a család összes mozgósítható része velük legyen...
Mi pedig ettünk-ittunk-pihentünk-aludtunk-szaunáztunk-sókabinoztunk-aromaszobáztunk-gőzfürdőztünk-forraltboroztunk-csokifondüztünk-kirándultunk-csokimasszázsoztunk-aludtunk- és hiányoltam őket, mert nekem semmi nem jó, de azért időnként kell ilyen is... :) Ez utóbbit nem fenyegetésnek szántam... :) :) :)

Morbid-verseny

Miután múlni kezdett a láz és a végtagfájdalmak is kezdtek enyhülni, felülvén az ágyban megtörölgettem szemeimet, nemigen tetszett a látvány, ami fogadott. Alapvetően sem vagyok egy házitündér, de ha még az a minimális énem is kidől, hát katasztrófa van. A csatatér, az enyhe kifejezés. Nem részletezem, hogy elsőszülöttünk mivel szórakoztatta magát, de takarítanivalót hagyott bőven maga után. Bár egyszer már kezébe nyomtam a porszívót, de láttam, annyira tetszik neki, hogy nevelő hatása bizony elmaradt...
Szóval bágyadtan körülnéztem, rémüldöztem, mivel is kezdjek, amikor megláttam morbid-verseny jelentkezőit. Hiszen Pandita növekedésével és szerelő kedve előretörésével egyre gyakrabban jelennek meg a lakás különböző zugaiban morbid tárgyak. Igen. A Barbie-lábakra és karokra gondolok. Szörnyű látvány, önmagában...! Mert egy traktorról leszakadó markolókanál, vagy egy elhagyott gumiabroncs a matchboxról, az még oké. De egy láb, vagy egy kar, vagy ezek nélkül egy babatest...?! Az illusztrációként készült képek morbiditásuk miatt elmaradnak...