Második vasárnap - első sütés

Képekben:

Az idei (első) mézeskalácsház, ajándékba kapott angyalkák otthona lett...

Szlogen: "Anya, ne legyen olyan nagy, mint tavaly...! Anya, majd csinálunk olyan nagyot is, mint tavaly...?"

Az első ízeknekösszekellérniük sütik: stollen (a képen hátul jobbra) és a bázeli leckerli (az a lapos...)

És egy kis nosztalgia-asztaldísz:

Advent

Katalin-ág. Tavaly egy virág kinyílott 25-re, vajon idén kifog...?
Aladár és Angéla. Puzzle darabkákat hoznak, nagy az izgalom, hogy illik-e az előzőhöz...! Titkos helyen gyűjtögetik...
Kiscsizmák. Az újrahasznosítás jegyében. Magyarázkodhatnék, ideologizálhatnék, de ez van, feldobja az étkezőt. Egy-egy matrica, és egy közös feladat érkezik benne.
És a koszorú 1.0.
Lassan-lassan hangolódunk az ünnepre...

Csiszolandó rajztudás

Mindenképpen fejlődnöm kell, rajzolásügyileg (is...). A keddi adventi kiscsizma szerint ugyanis Mikulást kellett volna készítenünk papírgurigából, de B. hanyag: "ja, ma manót csinálunk...?" megjegyzéssel illette a nagyszakállút. Így módosult az alapanyag és a végeredmény...

A jobboldali "manó" B. műve. Később persze hörcsi-minősítést kapott, de egyedi volt a tervezés folyamata: a nagy golyó a hasa, a két kis fehér a szeme, némi valóságalappal ezek szerint a toboz a feje, a piros golyócska a haja, a kék filc a sapkája. Próbáltam, no, próbáltam manónak látni, de a hörcsit (pláne így fektetve) azért jobban látom benne... Bár igen zavarhatja a táplálkozásban a nagy nózija... :)

Készülődés...

Hétvégén összeszedtem minden bátorságomat, és lementem a pincébe a karácsonyi dobozért. Most is ráz a hideg a gondolattól, de tudtam, hogy a doboz kárpótol mindenért.
Hiszen előkerültek az előző évek alkotásai, pici kézlenyomatocskák, ragasztott karácsonyfák, télapó-fejek... Vendégvárók, ablakdíszek, asztali díszek...
Foghatnám az időhiányra is, de nem, a harmadik évét kezdő vendégváró koszorút annyira kedvelem, hogy idén is ez kerül az ajtóra...

Került is, de nem maradt ott sokáig, mert B. olyan gyönyörűt kreált, hogy gyorsan lecseréltük...

Az alapot lenyúlta, aztán csak szépen sorban hordta az "alkatrészeket", nyomtam rá neki a ragasztót, ő pedig díszítgette a koszorút. Kezdetben V.-nak, a tökéletes koszorúslánynak szánta. De V. túlzottan jól érezte magát, így inkább rendeltetésszerű használatot javasolt. Persze örök elégedetlen, a gyertyát hiányolta róla. Nem volt más választás, másnap útba ejtettük a gyertyaboltot, ahol teljes extázisban nézelődött a sok-sok koszorúra való mütyür között, kiválasztott négy gyertyát, kiszámolta hány talp kell hozzá, és teljesen elbűvölt...
Szóval az ajtódísz átváltozott asztaldísszé...

Továbbra sem igazítok a műveiken, így a legvarázslatosabb csálégyertyás koszorúnk nekünk van...!
Az eredeti, hároméves ajtódíszt pedig próbálom előkeríteni, de gyanítom, hogy V. fejdísze után verdás kifutópálya lett belőle, mert sehol sem lelem...

Aladár és Angéla - avagy "Ma pu ding fő zés lesz"

Még mindig keresgélik reggelente Aladárt és Angélát, a karácsonyváró angyalkákat. Az adventi reggeleken különböző helyeken bukkantak fel és pár falatnyi finomságot hoztak a gyerekeknek. Készült azonban olyan adventi naptár is, aminek nagy hasznát vettük az ovis-bölcsis-elszakadásos időszakban. Az ablakba kerülő kis csizmák - a mai "trend" szerint - közös programokat tartalmaztak, hogy még véletlenül se terelje el a mosogatás, vacsi készítés vagy egyéb házi munka a figyelmünket a gyerekekről. Készültünk számos ötlettel és címkével. Első este megfestettünk egy fenyőfát. A kis csizmák ezután egy-egy karácsonyi matricával (jányos-fijús) lepték meg Bálintot és Vandát, amit felragaszthattak a fenyőre és így 24-re szép díszes fánk lett. És kíváncsian vártuk minden nap, hogy mi lesz a közös ténykedés. Mármint 5 napig, aztán pedig még kíváncsibban. Ugyanis a kis cetlik felolvasása annyira megtetszett B.-nak, hogy átvette az irányítást. Így történt, hogy három nap egymás után pudingot főztünk. :) Izgulhattam nagyon, hogy minden legyen otthon az ötleteihez, de szerencsére nem volt panasz!

Borbála-ág...

... ami nálunk Katalin-ág lett.

Lassan és kicsit nehézkesen hangolódtam rá az ünnepre. Viszont annál nehezebben engedem el. De meg kell tenni, és ahogy az adventi készülődést ezzel az ággal kezdtük, most is ez lesz az első.

Azt tartja a hagyomány, hogy az a lány, aki Borbála-napján (más forrás szerint Katalin-napján) egy gyümölcsfa ágát vázába teszi, és az karácsonyra virágba borul, nos, az a lány a következő évben férjhez megy. Ez utóbbi esemény már kipipálva, de nagyon kíváncsi voltam, hogy díszíthetem-e a karácsonyi asztalt egy virágba borult ággal. Egy helyes cseresznyeágat választottam (khm-khm kettőt, biztosamibiztos). És igeeen! Az egyik ág 25-ére megajándékozta várakozásunkat, kitartásunkat és a gondoskodásunkat egy virágocskával! Köszönet érte! :)