Rapport

Vagy hívjuk inkább fogadó órának. Az oviban.
Mert verekedős lett. Odacsap még a legjobb barátjának is.
Mondhatnám, hogy hurrá, végre otthon érzi magát az oviban! De persze ez nem vicces, így nem hurrá.
Tulajdonképpen már vártam is. Csak nyárra. De mivel akkor nem nagyon járt oviba a betegségek miatt, így most jön ki. Gondolom. Mert valahol ki kell jönnie rajta az elmúlt félév szülői feszültségének és a változásoknak. Nem nagyon tudja kifejezni az érzelmeit, hiába próbálom sokszor játszatni-beszéltetni. És különös módon játék közben is csak agresszióval oldódik (?), nem beszéli ki magából a stresszes helyzeteket.
Tudom, hogy hiányzik neki Apa, mert mostanában nagyon sokat van távol. De belülről őrlődik ezen is, mert nem keresi... S ha együtt vannak? Rögtön összevesznek. Na ja, ez is adódik belőlük...
Félő, hogy lassan már senki nem játszik majd vele, mert annyira zavarja a többieket a viselkedése. S ha rászólnak, csak néz a csodaszép szemeivel és mosolyog. Amitől még az óvónéninek is elszáll a haragja - annak saját bevallása szerint. A kis manipulátor.
Nekem is nagyon nehéz megtalálnom mostanában azt, ami annyira érdekli, hogy a fegyelmezés tárgya lehetne. Sokszor úgy érzem, hogy a hatás kedvéért lassan ki kellene mondanom azt, amit soha nem szeretnék, így le sem írom. De jóval túlmutat a "nemmosolygok" dolgon. Mondjuk talán ez az, ami még mindig működik.
Szóval, fel van adva a lecke az oldására. Valami nagyon más utat kellene találni hozzá...