Az örök ifjúság vize

B: Anya, nem akarom, hogy elmenj! Hiányozni fogsz.
A: Te fogsz hiányozni!
B: Nem, te fogsz hiányozni!
A: Nem, te!
B: Anya, értsd már meg, hogy te fogsz előbb meghalni, és te fogsz hiányozni nekem!

Majd este, elalvás előtt, hosszú sóhaj hallatszott a gyerekszobából...:
B: Anya, meg kell találnom az örök ifjúság vizét!
A: Miért?
B: Hogy mindig ilyen fiatal maradhass...!

Megoldódott rejtély

Bálint:
"Láttam a Pistapapa-télapót és az óvodai télapót. Egyiknek sem volt rénszarvasa. Nahát. Ezek szerint... rénszarvasok nem léteznek."
Pont.

A Télapó zsákja

A: "A jó gyerekek mit kapnak a Télapótól?"
B+V: "Ajándékot...!"
A: "És a rossz gyerekek?"
B+V: "Virgácsot...!"
A: "De ti viccesek vagytok. A vicces gyerekek mit kapnak?"
V: "Piros ojjot...!"
:) :) :)

Az igazi ajándék

B: "Anya, én semmit nem akarok szülinapomra kapni!"
A: "Rendben. Tudod mit? Az lesz az ajándék, hogy egész nap együtt leszünk...!"
B: "Anyaaaa! Az nem is ajándék...! Az szeretet....!"

...és várja, csak várja...

"Anya, ez a Donald lassan jön. Bizony, lassú, olyan lassú... csigalassú...!"

Ilyen jó ő, vagy ilyen rossz vagyok én...?

Nyilván kapcsolódik az előző bejegyzés lényegéhez. Pandita éjszakai alvás közben motyogta:
"Bocsánat, Anya...."

Sandita angol tudása

Ragad rájuk minden, mint a kosz. Nem is tudom, miért nem járatjuk őket angolra?
Sandita: "Anya, nem tudom, mit jelent a gúdmóning, de az biztos olyan, mint az ing...""

Elkerülhetetlen csalódás?

Nem célom burokban nevelve, minden rossz dologtól megvédeni őket. De nem lököm őket oda sem, hogy: nesztek, majd ebből tanultok.
Most viszont Pandita olyat vett a fejébe, hogy azt hiszem, elkerülhetetlen lesz a csalódása...
Nagyon vár egy vendéget. Gyakorlatilag egész nap róla beszél. A gondolatával kel és fekszik. Naponta többször rohan az ablakhoz, lesi, megérkezett-e már. Biztosan most kanyarodik be a városunkba, ugye? Hallani véli a kopogtatását, rohan az ajtóhoz. Kiszalad a kapuig, feláll a kerítésre, kiabálja az utcára a nevét. Ajándékot készít neki, dupló autót épített. Elmeséli, hogy mit fognak játszani: cicásat, majd simogatják, megetetik, elmennek a boltba cicaennivalóért. Egymás mellett fognak aludni... és így tovább...
Így várja ő...

Donald kacsát.

Zsivány Panda

Az első perctől kezdve tudtam, hogy zsiványabb lesz, mint B. Amikor először, párpercesen a karomba fektették, és nyitott szemmel nézegette az új világ fényeit...

Múlt héten mamánál, a család reggelizik, ők már végeztek...:

V: Bálint, gyere, szökjünk ki...!

B: Ne.

V: De, szökjünk ki, tudod hogy, zokniban, tudod...?!

B: Szóljunk anyának.

V: Neeeee. Ne szóljunk!

Kuncogás, lábdobogás.

Így történt, hogy reggel nyolckor a ködös békéscsabai udvaron kergettem a két gyerkőcöt. 

Szintén zokniban...

Merre menjünk haza...?

Kulcskérdés délutánonként, merre menjünk. Mivel az ovi-bölcsi nincs túl közel, több úton juthatunk haza. Egy darabig azért fix az út (értsd: nem kell emelkedőre felhajtanom, forgalmas kereszteződésben balra kikanyarodnom...), de aztán választhatnak, merre tovább. Általában felváltva mondhatják meg az irányt, már ha nem felejtem el, hogy előző nap éppen ki választott. És van, hogy sehogy sem tudok visszaemlékezni... Na, akkor vannak nehéz percek... De szerencsére B. talált megoldást...:
- Figyelj Anya, holnap majd én mondom meg, hogy merre menjünk, tegnap meg a Vanda...!

De akkor mit csinálok ma...???

Utózönge...

"Anya, szólj a Korcz bácsinak, hogy jöjjön át a markolójával és hozzon dömpert is. Ki kell ásni egy nagy gödröt a kertben. És játszóház lesz ott, hogy ne kelljen elmenni itthonról. Na, Anya, szóóóólj mááár nekiiii! Olyan jól elterveztem, meg kell csinálni...! Szóóóólj mááár!"
Nnna, ennyit arról, hogyan teljesítsük a gyerkőcök kívánságait...
Mert egy dió-ünnep még oké, nade biztosan szeretnék én is játszóházat építeni a kertünk helyére...?

Akinek még minden olyan egyszerű...

az Pandita...:

Beszélgetünk a Dió-ünnep részleteiről. Vendégek, mitegyünk, mitigyunk, mitjátszunk. Mivel a tábortűz, mint sarkalatos pont, előre meghatározza, hogy szabadtéri programról lenne szó, jöttek az aggódásaim:
- Jaj, mi lesz, ha rossz idő lesz?
A kisasszony, sűrű bólogatások közepette:
- Akkkkkooooj.... mindenki.... hosszú ujjúban lesz....
Ja-ja. Tényleg.

A negyedóra, félóra, tízperc, azonnal, ha Anya szól - mint az idő múlását, és ezáltal kedvenc tevékenységeik lassankénti befejezését jelző kifejezések nem túl megfoghatóak Pandalinda számára, így a hintázás végeztére saját időmérőt talált ki:
- Anya, majd bemegyünk a házba, ha belányosodik ott.... - és mutatja a ház mögött, az ég alját...

A tűzijátékról

Szeretik nagyon a tűzijátékot a gyerkőcök, bár élőben még nem nagyon tudták élvezni, annak jóval lefekvésidő után kezdődő volta miatt... Biológiai órájuk olyannyira beállt, hogy hiába is próbálnánk őket ébren tartva tűzijátékos rendezvényre vinni, látván, hogy sötétedik, követelik, hogy induljunk már haza. Persze ennek ellenére otthon azért azonnal nem alszanak el... grrr....
Mivel vasárnap a huszonegyórás Mága Zoli bácsi koncertet sem bírták, csak öt percig (pedig egyébként nagy kedvenc...!), így a huszonkétórás tűzijátékkal már nem is próbálkoztunk. Majd a fővárosit a tévéből...!
Oda is kuporodtunk a tévé elé, indultak a petárdák, jöttek a gyönyörű fényjátékok, majd egy perc után B. felkiáltott:
- Ó, valakinek esküvője van...! - és elrohant játszani.

Mit adhat egy hullócsillag?

Megálltunk a kertben hullócsillagokat nézni. Persze nem mulasztottuk el felhívni a gyerkők figyelmét a kívánságokra sem...
Láttunk egyet tovatűnni. Bálint:
"Szeretnék egy nagy darab disznóhúst!"
Kitört belőlünk a röhögés (ez az volt, tényleg...).
"Nnna, ne nevessetek! Nem teljesül az álmom....!" - kiabálta felháborodottan, utána már csak azért volt mérgesebb, mert sehol nem találta a kívánságát.
Szóval, van még mit magyarázgatnunk... :)

Ha ő egyszer kinyitja a száját...

Hosszas készülődés után megjelent.
A: Vanduska, hová készülsz?
V: Nyaralni.
A: De oda nem most indulunk!
V: Akkor minek öltöztem fel?

???
:) :) :)

Hát a kicsi mit csinált...?

Amíg bátyja nyaralgatott, Panduska kiképzést kapott sportból. Vagyis olimpiából.
Miután megismertettem őket a festéssel (tempera, vízfesték, ecset...) már tudtam, hogy hibáztam, és nem így kellett volna. Mert mivel is kezdtünk...? Kézlenyomattal. Azóta minden festés nagyjából öt-tíz-tizenöt perc után kéz-(kar...!!! időnként talp) festésbe torkollik.
Nagyjából így jártunk a sporttal is. Vízilabda-meccsel kezdtünk, magyarázgattam neki mi történik. A következő versenyszám valamelyik női úszás volt, s Pandita felháborodva kiáltott fel:
- Anya, valaki elvette a labdájukat...! Hol a labdájuk...?
Aztán helyes volt Gyurta Dani éremosztójánál is, a Himnusz alatt:
- Anya, mire vár a bácsi? Hm, mire vár?

Egy gyerek - két gyerek

Állítom, nekem az első perctől könnyebb volt két gyerekkel, mint eggyel.
Mert veszettül stresszes voltam, kettőnél azonban már másra is kellett koncentrálni... :) Mégis, nagyon vártam azokat a napokat, amikor csak eggyel maradtam. Hogy majd milyen jó lesz, egy kicsit csak vele.
Vandus 4 hónapos volt, amikor Bálint először ment el egy egész napra a mamáékhoz. Gondoltam: picikém eszik-alszik, mennyi időm lesz mindenre...! De: az egész napot végignyekeregte!!! Este 7-kor hallgatott el, mikor B. hazaért.
Most egy hétre ment az úrfi. Első nyaralása egyedül. Kíváncsi vagyok, hogy' bírja majd.... :) Jön-e telefon, hogy nyomás, vagy hogy már a vonaton ülnek... :) De nem, jól fogja magát érezni... :)
Az itthonmaradottnak sokkal nehezebb. Igyekszem neki is izgalmassá tenni a napokat, de nagyon hiányzik neki B. A hipermarketben bele sem ült a vezetőfülkébe, csak a kosárba: "Meghagyom Bájintnak a helyet..."-mondta. Pici cicalány...
Tele izgalmakkal és várakozással, élete leghosszabb kétésfél órája után: már hatkor indult volna, de Apa csak fél kilencre mosta meg a fogát és öltözött fel... :)

Papírsárkány - házilag

Sokkal-sokkal professzionálisabbakat lehet találni a neten, még házi készítésben is. De teljesen saját ötlettel valósította meg, így egyáltalán nem szóltam bele. Majd legközelebb... :)
Inkább csak a komment miatt rögzítem:
"Anya, nem is tudtam, hogy ilyen könnyű házisárkányt készíteni...!"
(Hát, kicsim, azt még ennél is könnyebb... :)  )

Kapcsolni tudni kell...

B: Anya, fáj az ujjam. Itt, látod? Sebes.
A: Tényleg. Figyelj, mintha szálka is volna benne. Mutasd...!
B: Neeeem!
A: Na, hadd nézzem meg.
B: De neeeeem!
A: Nem szeretném, ha bedagadna. Begyullad és nagyon fáj.
V: És nem lesz házunk.
Ismét teljesen tökéletesen értetlenül sikerült ránéznem. De csak nézett vissza gyönyörű hatalmas bogárszemeivel és egy rövid bólintással megerősítette:
V: Sem udvarunk.

Dolgozós ruha

Otthonról hozott dolog, de ha hazaérek: átöltözök. Részben kímélendő a "szépruha", részben kényelmesebb az otthoni. Gyerkőcök mellett végképp. Nem emlékszem, hogy így mondtam volna, de Sanditánál kialakult a "dolgozós ruha" fogalma. Neki is van, abban jár bölcsibe... :)
Tegnap azonban nem öltöztem át azonnal, tettem-vettem, majd hirtelen rohantam el átöltözni. Vandus jött utánam a gardróbba. Póló le, nadrág le, keresem az újat, miközben szemfüles Pandita:
"Anya, a dolgozós bugyidat nem cseréled le...?"