Megoldódott rejtély

Bálint:
"Láttam a Pistapapa-télapót és az óvodai télapót. Egyiknek sem volt rénszarvasa. Nahát. Ezek szerint... rénszarvasok nem léteznek."
Pont.

Boldog karácsonyt!

És az gyerkőccel teljes...

Másodiknak lenni

a legszarabb dolog. Még jó, hogy az elsőbe több intelligencia szorult, mint az összes rutinos tévésbe együtt...!

Hogy a mai napra mi bírt nagyobb motiváló erővel, a közelgő karácsony vagy az "A-nya, de jó, hogy nem vagyok padló! Mert akkor koszos lennék...!" - B. féle hangzatos felkiáltás? Mindenesetre ma Apa-napot tartottunk, ami számomra egyenlő a takarítóeszközökkel való szorosabbra fűzött viszonnyal.
A gyerekszobánál tartva elégedetten nyugtáztam, hogy még mindig megvan szinte minden egyes játék minden egyes része. Legfeljebb több darabban, vagy ismeretlen helyen. Ez utóbbi pl. két ninjago figura, amik úgy eltűntek, pontosabban elraktuk, hogy meglegyen, hogy... nincs meg.
Aztán van az a másik titokzatos eset, hogy V. letörte egy nagyon fontos póni világító szárnyát. Csak az egyiket. S gyakorlatilag a letörés pillanatától kezdve a két fél nem tud egy helyen - egy időben tartózkodni. Pedig nagyon megígértem, hogy összeragasztom, de képtelenség. Ma a hálóban akadtam rá a pónira, elraktam, hogy ha meglesz a szárny, felragasztom. Jöttem-mentem, meglett a szárny, hopp, a póni....? Foggggalmmmammm sincs, hol van....! Mindegy, majd előkerül, de a szárny biztonságos helyen van. A jobb oldali szekrény második polcán, ha esetleg megint előbb lenne meg a póni...
S pakolgatás közben előkerült még valami, amivel rendszeresen szembesülök. Egy egészen pici játékbaba karja, egy dobozkából. Szintén V. műve. Mert a kisasszonynak hihetetlen erős egyénisége van, igazságérzettel megáldva. Tavasszal a majálison B. horgászott egy zsákbamacskás-halacskát, s kapott valami kis játékot a húzásért. V.-nak is nagyon megtetszett a horgászat, próbálkozni kezdett. De az egyébként nemtudomhovasmiértsiető hölgynek nem volt kedve V.-t kivárni, és inkább a kezébe nyomott egy pici babát.   Ajándék lónak nem vizsgálgatjuk a fogát, nem erről szól a történet, de meglehetősen ronda is volt a baba. V. szorongatta, hazavitte, de érződött rajta valamiféle elégedetlenség. Otthon aztán a babát alkatrészeire szedte. Mondtam neki, jaj, ne tegye, most kapta ajándékba a nénitől... "Azért, mert nem tudtam kifogni a halacskát...?" - kérdezte. Szívemszakadt. Hiába rakom össze, állandóan szétszedi. Már csak egy karját találtam meg, úgyhogy azt hiszem, ennyi volt. Nem járt még neki, haragszik rá. Hihetetlenül tudatos a kiscsaj!

Második vasárnap - első sütés

Képekben:

Az idei (első) mézeskalácsház, ajándékba kapott angyalkák otthona lett...

Szlogen: "Anya, ne legyen olyan nagy, mint tavaly...! Anya, majd csinálunk olyan nagyot is, mint tavaly...?"

Az első ízeknekösszekellérniük sütik: stollen (a képen hátul jobbra) és a bázeli leckerli (az a lapos...)

És egy kis nosztalgia-asztaldísz:

Este jó, este jó...

Anya, kinyitod az ajtót? Anya, lehúzod a cipzárt? Anya, leveszed a csizmám? Anyaaa, bepisiltem! Anya, leveszed a nadrágom? Anya, a zoknit is? Anya, majd keresek másik nadrágot! Anyaaa, felkapcsolod a lámpát? Anya, a mááásikat is! Anya, itt csak fél zoknik vannak! Anya, akkor ott is kapcsold fel a lámpát! Anya, szomjas vagyok! Anya, kérhetek cukrot? Anya, akkor csokit? Anya, hozzad már a vizet! Anya, leszel a sárga pónival? Anya, bekapcsolod a Minimaxot? Anya, túl halk! Anya, nem látom tőled a tévét! Anya, még mindig szomjas vagyok! Anya, bedugod a világítást? Anyaaaa, de a többi lámpát kapcsold leeee! Anya, akkor mézeskalácsot? Anya, én most itt ülök a vacsoránál! Anyaaa, de én nem ilyen kenyeret akartam, hanem nagyot! Anya, leveszed a héját? Anya, lekapcsolod a lámpát? Anyaaa, de így nem látom, mit eszek! Anya, kakilnom kell! Anya, utána eszek tovább! Anya, de menj innen! Anyaaa, neeeem is keeeell! Anya, betakarózhatok? Anya, elolvasod ezt a mesét? Anyaaa, megjött Apa! Anya, ehetek mézeskalácsot? Anyaaa, de iiiiitt! Anya, kakálnom kell! Anya, de maradj itt! Anya, leveszed a pólóm? Anya, milyen habos a víz! Anya, nézd, Télapó, ha-ha-ha! Anya, még ne vegyél ki! Anya, inkább Vandát! Anya, inkább Bálintot! Anya, jancsiésjuliskát! Anyaaa, túl halk, ugye Apa? Anya, nem látom tőled a tévét! Anya, tejet akarok cumisüvegből! Anya, én meg kakaót szívószállal! Anya, szeretnék! Anya, de zöld szívószállal! Anya, tejet mondtam, fehér tejet! Anya, felöltöztetsz? Anya, én csak pelust akarok! Sze-ret-nék! Anya, szomjas vagyok! Kérek vizet! Anyaaaa, betakarsz? Anyaaa?! Szeretsz engem?

Advent

Katalin-ág. Tavaly egy virág kinyílott 25-re, vajon idén kifog...?
Aladár és Angéla. Puzzle darabkákat hoznak, nagy az izgalom, hogy illik-e az előzőhöz...! Titkos helyen gyűjtögetik...
Kiscsizmák. Az újrahasznosítás jegyében. Magyarázkodhatnék, ideologizálhatnék, de ez van, feldobja az étkezőt. Egy-egy matrica, és egy közös feladat érkezik benne.
És a koszorú 1.0.
Lassan-lassan hangolódunk az ünnepre...

Csiszolandó rajztudás

Mindenképpen fejlődnöm kell, rajzolásügyileg (is...). A keddi adventi kiscsizma szerint ugyanis Mikulást kellett volna készítenünk papírgurigából, de B. hanyag: "ja, ma manót csinálunk...?" megjegyzéssel illette a nagyszakállút. Így módosult az alapanyag és a végeredmény...

A jobboldali "manó" B. műve. Később persze hörcsi-minősítést kapott, de egyedi volt a tervezés folyamata: a nagy golyó a hasa, a két kis fehér a szeme, némi valóságalappal ezek szerint a toboz a feje, a piros golyócska a haja, a kék filc a sapkája. Próbáltam, no, próbáltam manónak látni, de a hörcsit (pláne így fektetve) azért jobban látom benne... Bár igen zavarhatja a táplálkozásban a nagy nózija... :)

Itt kopog, ott kopog, megérkezett a Mikulás

kopp... (Koppiiii... - teszi hozzá a hű feleségnek való... :)  )

Idén is megérkezett, volt nagy örömködés.
És lebuktatás...? :) "Megismerlek ám, a szakállad, a hajad, a szemed... Te a Pistapapa vagy...! :) "
De a lényeg: "Remélem az óvodában is a papa lesz a télapó...!

A Télapó-váró sütink pedig volt már nagyon mintás 2010-ben, és most ilyen lett....

 Olyan jó gyereknek lenni...! :)

A Télapó zsákja

A: "A jó gyerekek mit kapnak a Télapótól?"
B+V: "Ajándékot...!"
A: "És a rossz gyerekek?"
B+V: "Virgácsot...!"
A: "De ti viccesek vagytok. A vicces gyerekek mit kapnak?"
V: "Piros ojjot...!"
:) :) :)

Készülődés...

Hétvégén összeszedtem minden bátorságomat, és lementem a pincébe a karácsonyi dobozért. Most is ráz a hideg a gondolattól, de tudtam, hogy a doboz kárpótol mindenért.
Hiszen előkerültek az előző évek alkotásai, pici kézlenyomatocskák, ragasztott karácsonyfák, télapó-fejek... Vendégvárók, ablakdíszek, asztali díszek...
Foghatnám az időhiányra is, de nem, a harmadik évét kezdő vendégváró koszorút annyira kedvelem, hogy idén is ez kerül az ajtóra...

Került is, de nem maradt ott sokáig, mert B. olyan gyönyörűt kreált, hogy gyorsan lecseréltük...

Az alapot lenyúlta, aztán csak szépen sorban hordta az "alkatrészeket", nyomtam rá neki a ragasztót, ő pedig díszítgette a koszorút. Kezdetben V.-nak, a tökéletes koszorúslánynak szánta. De V. túlzottan jól érezte magát, így inkább rendeltetésszerű használatot javasolt. Persze örök elégedetlen, a gyertyát hiányolta róla. Nem volt más választás, másnap útba ejtettük a gyertyaboltot, ahol teljes extázisban nézelődött a sok-sok koszorúra való mütyür között, kiválasztott négy gyertyát, kiszámolta hány talp kell hozzá, és teljesen elbűvölt...
Szóval az ajtódísz átváltozott asztaldísszé...

Továbbra sem igazítok a műveiken, így a legvarázslatosabb csálégyertyás koszorúnk nekünk van...!
Az eredeti, hároméves ajtódíszt pedig próbálom előkeríteni, de gyanítom, hogy V. fejdísze után verdás kifutópálya lett belőle, mert sehol sem lelem...

Összenőttek?

"Anya, készítek Neki koszorút, hogy igazi koszorúslány legyen. ... Na, ez lesz a fejére, ez pedig a nyakába. Vandaaaaaaa!"
Azzal elviharzott, hogy becserkéssze áldozatát.

Egyre többet játszanak együtt, Bálint kezd rájönni, hogy milyen jófej is a huga. Kunyhót/kuckót/várat építenek, autóznak, beszélgetnek. Oktatgatják egymást, szívmelengető. Sőt, lelkiznek is:
"Bálint, képzeld. A szülinapomon a Labda nem adott puszit. Nem. Csak utána!"

Szülinap a bölcsiben

Egy kép erejéig. Igen, ő Ő.

Találkoztunk...

Korán van, még egy óra. Hát sétálok... Először az öreg lakótelepen. Az Ifjúság útján. Ezt mindig viccesnek találtam.
Beleégtek a utolsó sorok és mondatok a szívembe. "Katika A koszorút Mandli néninek vidd át." "Persze - sóhaj - maradjon csak...!" Az utolsó találkozáskor mindig volt egy visszanézés. Csak akkor nem tudtam még... Ezért ma már óvatosan nézek vissza... Minden nagyszülőm az enyészet hónapjában (+ egy hét) ment el...
Átmentem a játszótéren, el az iskola előtt. Éppen jött a portás, fényes volt a tornaterem. Pillanatig haboztam, aztán továbbmentem. Fel a lépcsőn. Kosárlabda meccs volt, beengedett. Megnéztem Toldit, figyeltem az energiákat, aztán továbbindultam.
A fagyizó meglehetősen átalakult. Anno kis kerek ablakon át adták ki a fagyit, 1,50-ért...
Újabb játszótér, a fodrászat most férfifodrász, és jött a Munkásőr. Legalább tizenketten laktunk itt az osztályból. Általában csapatban mentünk haza. Folyamatosan váltak le az osztálytársak, mi az út legvégén laktunk. Néha azért volt, aki hazakísért, hogy ne mindig én érjek utoljára haza. És időnként oda-vissza kísérgettük egymást. A 7-es előtt kedvem lett volna leülni a lépcsőre, vagy meglátogatni O. anyukáját, mint amikor O. a tengerentúlon volt. De sötét volt náluk éppen. Aztán megálltam a Ház előtt, a hatalmasra nőtt juhar alatt, s a telefonkeresgetésem pont úgy hatott, mintha kulcsot kerestem volna. De ott már nincs hova.
Idő volt, lassan, nagyon lassan indultam vissza a 8-as előtt, az örök Papírírószer mellett, vissza a 4-eshez, a piac és az ABC felé, ami ma már talán CBA?
Majd jött az időutazás. Az osztály kétharmada ott volt, osztályfőnökkel együtt. Neki kicsit őszebb lett a haja, mindenki más ugyanúgy nézett ki. Tényleg. Ugyanúgy. Mert mit számít a fiúk megemberesedése, és a lányok festett haja a találkozás öröme mellett...?