Ajándékba kaptam.
Rám bízta az egyik legféltettebb kincsét: az életét.
Igazi hős volt, nagyon köszönöm Neki.
Hiszen először vezettem oktató nélkül, a saját autónkat, és beült mellém.
Nem csak poros földúton mentünk, hanem egy igazi autókázós kiliti körre.
Köszi Apa! :) :) :)
:)
VálaszTörlésÉn ennek annyira örülök.(Ha jól értem ez egy friss jogosítvány?)
Szóval ha nem is az, nekem akkor is az jut eszembe, hogy én nem írtam meg...nem is tudom miért, hiszen a lányok születése után ez életem legnagyobb teljesítménye- bár elsőre sikerült-, és végtelenül büszke vagyok:)A tinta igaziból meg sem száradt (nincs egy hónapos), de megvan. és igen, nagyrészt azért, mert Ő megbízott bennem, biztatott, segített, minden lehetséges módon támogatott.
Szóval...nekem ez a bejegyzés(is) nagyon tetszik.
Minden szépet és jót.Júlia
:) Gratulálok! :)
VálaszTörlésAz engedélyem megvan már 10 éve, de nem vezettem 1 métert sem a megszerzése után... "Frissítésként" vettem (jó)pár órát egy oktatótól. Most is küzdök a belső gátakkal, viszont már nem tudom halogatni az elindulást... :)
De jó lányok!
VálaszTörlésNekem is megvan, több, mint 10 éve és én is az uram biztatására (és kényszerből - falura költözésünk okán) kezdtem el vezetni, és az elmúlt 4 évben nagyon megszerettem! Tamás szerint jól megy :) és bevallom nagyon jó érzés a szabadság, ami vele jár!
HAJRÁ!!
:)Meg lehet szeretni?
VálaszTörlésEttől félek:)
Mert ha én egyszer rákapok az ízére...akkor aztán nincs megállás. Önbizalom fejlesztőnek azért mindenképpen nagyon jó gyakorlat.
Balesetmentes vezetést:)
Meg lehet szeretni. Kezdem érezni... :)
VálaszTörlés