"Az a szép,

az a szép, akinek a szeme kékakinek a szeme f-e-k-e-t-e!

Fotók: Pyszny László

Ételkóstoló a bölcsiben

Nagyon örültem a hírnek, hogy a bölcsiben megkóstolhatjuk az ételeket, melyet csöppjeink esznek.
Örültem, mert nem kellett különösebben programként tervezni, mikor mentem Vandáért, előtte beugrottam a szomszéd terembe a kóstolóra.
Örültem, mert egyik kolléganőm anyukája főz a bölcsiben, nagyon jól.
Örültem, hogy kóstolhatok, mert az ételek híresen egészségesek: cukor és só nélkül készülnek, sok zöldséget és teljes kiőrlésűt esznek.
És tényleg nagyon finomak és zöld ízűek voltak a főzelékek! Teljesen jól érződtek az igazi ízek. A húskészítmények is szuperek voltak, felfújt, gombóc és vagdalt formában. A bölcsisek jobban szeretik reggelire-uzsonnára a krémmel kent kenyereket, mert a felvágottakat ledobálják... (khrm, khrm..., tényleg...? kilátottmárilyet...?), így szuper májpástétomot, sajtos, tojásos krémet kínáltak. Szó, mi szó, jól beuzsonnáztam.
És rajtam kívül még hat bölcsis szülője-nagyszülője.
A százhuszonötből.
Én nem értem: csak ennyien kíváncsiak arra, mit eszik a gyerkőc?

Kivédhetetlen...?

Én nem szoktam csúnyán beszélni a gyerekek előtt. Különösebben nem is esik nehezemre, mert nem szeretek káromkodni. Nagyon-nagyon ritkán kiszaladna azért egy-egy bosszankodás, de ezt igyekszem a gyerekmentes időszakra tartalékolni és időzíteni. Azt viszont nem tudom, hogy milyen reflexekkel kellene rendelkeznem, hogy a boltban, a bevásárlókocsi ülőkéjén nézelődő leányzómnak minél gyorsabban be tudjam fogni a fülét, amikor látom-hallom, hogy a felvágottaknál dolgozó hölgy a sebes kiszolgálás közben fellöki az ártáblát és egy hangos ANYÁD!... hagyja el a száját...

A változatosság gyönyörködtet

Bár Cicero biztos nem erre gondolt.

Mert a változatosság kedvéért 15.30-kor ma az oviból telefonáltak, hogy Bálint lázas. Kiment az udvarra, de nem érzi túl jól magát. Délutános a doki, rohantunk B.-ért, hogy odaérjünk még rendelésre. A tegnap még bőszen kalózosat játszó, ki tudja honnan két méteres drótot szerző és azzal hevesen hadonászó, "Nortonnal nem játszhat már" miatt hatalmas hisztit csapó elsőszülöttünk ott kuporgott lázasan az óvónéni ölében. Befelé potyoghattak csak a könnyeim...

Mire hazaértünk már a gyomra sem volt jó, és a konyhakövön-bútoron tálalta az aznapi aligmegevett valamit. Takarítás közben hálát adtam ismét, így utólag is szüleimnek, hogy annyiszor ápoltak és takarítottak ők is utánam... Az a szag az agyba eszi be magát...

Amin viszont megint fennakadtam: Zsuzsa néni azzal fogadott az oviban, hogy ugye nem baj, hogy felhívott, és szólt hogy Bálint lázas.

Teljesen tökéletesen értetlenül néztem: valakinek az baj, hogy értesítik, beteg a gyermeke?

???

Motorozás

Hátizsák, uzsonna: banán, túrórudi, sonka, sajt, kenyér, innivaló. Zöld motor, kék motor. Oviból-bölcsiből hazaérő lelkes gyerekek. A nagy készülődés után túl messzire nem jutottunk... :)

Darányi gólyák

Tavaly, mikor indult a munka, izgatottan figyeltük papával, vajon mikor költözik be az első gólya a darányi gólyafészekbe. Március 28. lett a nyertes nap. Idén, mire eszembe jutott, hogy virtuálisan meglátogassam a fészket, már jött is az sms, beköltözött a gólya. Március 23-án. Újabb izgalmak: első tojás, első fióka, első kirepülés, és az ősz közeledtével a költözés. Érdemes nézegetni a darányi gólyákat. Üdvözlésükként készítettünk gólyafészket gólyával:

Vandus csöndes gólyát szeretett volna, így az övé nem kelepel. Bálint társat is készített, igaz, az fekete gólya lett...

(Ötlet forrása: Somodi Eszter: Tavaszi ötletfüzet)

Egy tökéletes reggel

Mert mi más lehet az, amikor reggel a konyhába induló, csokis croissant-t sütni készülő félkómás zombi után szólnak gyermekei:

"Anya, megmaszírozunk!"

Csak halvány volt a gondolat, hogy akkor mi is lesz a reggeli...? De mivel még mindig csúszik a három pohár joghurt, ezért visszahuppantam az ágyra, és átadtam magam az apró gyerkőckezeknek és a niveának.

Mit nekem négycsillagoswellneszhotel...! :)

S hogy mi volt az indíttatás...?

"Anya, ha száraz lesz a bőröd, nekünk nem lesz anyukánk!" - mondta Bálint, és már az sem érdekelt, hogy az eredetileg teli flakon nivea már csak 50 grammot nyomott...

Katica-katica

Végre-végre elkészült az ajtódíszünk! Szorgos kis kezek ragasztották a papa-hozta virágokat és katicákat:

Vandus kezdte el sorba rakni a katicákat, Bálint elszórtan rendezte. Annyira kedves volt, ahogy készítgették...! Bálintnak azonban annyira megtetszett V. katicacsíkja, hogy ő is kanyarított egy halom katicát, libasorban.

A kertben is nagy öröm érte őket, kirajzottak a katicák! Minimum húsz katicát találtak a barackfa tövében. Egy közülük:

Nem fogtam vissza a gyerkőket, vadászták a katicákat, gyönyörködtek a reptükben, lesték kinek merre megy-száll a bogárkája...

Kedvenc katicásunk:

Gryllus Vilmos: Katicabogár

Domború hátam, pöttyös a szárnyam, baktat a fűben hat kicsi lábam.

Mászom a dombra szárnyamat bontva, ringat a szellő ez csak a dolga.

Szállok az égen, nap süt a réten, hét kicsi pöttyöm csillan a fényben,

ámde megállok, rád ha találok, nyújtsd fel az ujjad: arra leszállok.

Itt a tavasz, trallala...

... virágzik a barackfa! :)

Még az illata is érződik, olyan gyönyörű:

Cicakaka vagy kilógó nyúlláb?

"Anya! Cicakaka van az ojjomban!" - mondta Vandusom, jelezvén, hogy ki kell fújni az orrát. "Hát ezt meg ki mondta neked?" - kérdeztem, és a bölcsisnéniktől tanulta.
Egy éppen gyermekét bölcsibe szoktató anyukával beszélgettem félelmeiről, és bíztattam, hogy kedvesek nagyon, de arra fel kell készülni, hogy mondanak nekik szörnyűségeket, pl. cicakaka van az orrban. Feszült csend lett. Éreztem, hogy valami nem stimmel. Ja. Ők is így hívják. Brrrrr! Valószínűleg ez errefelé így szokás, mert egy kolléganőméknél is így hívják.
Arra nem emlékszem, hogy mi gyerekkorunkban hogy hívtuk. De arra igen, milyen őszinte utálatot és undort éreztem, mikor valaki azt mondta, gyere fújjunk orrot, mert kilóg a nyúlláb...! Brrrrrr!2
Én rettentően unalmas anyuka vagyok. Mi innivalót, vizet, tejet, teát, kakaót és nem "iszit" iszunk. Sétálni megyünk, és nem tá-tázni. Integetünk, és nem pá-pázunk. És ...a takit fújjuk ki. Brrrrr.

Víz Világnap

Bálint ma kékben ment oviba, mert megünnepelték a Víz Világnapját. A vacsoránál cukros vizet követelt, mert az óvónéni azt adott neki. Na, nem, tuti nem, ennyi idő alatt megismerve az óvónénit kizárt, hogy azzal itatta volna őket. De csak kötötte az ebet a karóhoz! De nem. Jó, akkor inkább sós vizet kér! Leesett: különböző ízesítésű vizeket kóstolgattak, és persze neki a cukros ízlett a legjobban... :)
Én pedig egy kicsit korábbi képpel köszöntöm a mai napot, ami nem egészen ismeretlen már. Említettem, hogy B-ék az oviban készítettek kishajókat dióhéjból. Miután összegyűjtöttük (értsd: ...tem) a dióhéjakat, pár napra rá, jól megérdemelt kozmetikusi kezelésemről készülő hajóhadra értem haza. Készült sok-sok ovistársnak: Fagyinak, Repülőnek, Csillagnak, Lufinak, Süninek (kettő is, mert ő a legjobb barát) és persze Holdnak...
Vanda is kedvet kapott, ő Labdát, Körtét és Szilvát készített. Mikor két nappal később bölcsibe ment, reggel azonnal rákérdezett, viheti-e az ajándékokat a fiúknak? (Hopp, elszóltam magam... :) ) A kocsiban beszélgettünk, hogy majd átadja a kishajót Labdának, Körtének ... és Kiflinek. Nem, Kifliről nem volt szó. Én még ilyen döbbenetet nem láttam gyermeki arcon. Hogy ő elfelejtett Kiflinek kishajót készíteni. És az az őszinte arc és tekintet, amellyel (ha nem ült volna az ülésében) egyik lábáról a másikra állt volna zavarában, elképesztő volt. Kifelejtette Kiflit!
Sebaj, Vandus kárpótlódott, egész nap kézenfogva sétált Labda és Szilva...!

15.30

... és megszólal a telefon az irodában. A bölcsi. 40 fokos a láza.

A másik meg boszorkány.

Megérzések

Vagy véletlen? Mert nem szeretnék többet látni bele... Ezek régi-új történések:

1. Napok óta vágyott Bálint sóbarlangba. Mikor indultunk volna, őrült hisztit vágott le, hogy ő ugyan nem megy sehova. Nagggyon nehezen tudtuk rábeszélni az öltözködésre és az indulásra, és még a kocsiban is hisztizett, hogy ő ugyan nem megy sehova.
Aznap zárva volt a sóbarlang.

2. Nagybevásárlás közben egyszercsak lekapott egy esernyőt, hogy az kell nekünk. Sikerült meggyőznünk, hogy van otthon, és nincs rá szükségünk.
Másnap reggel munkába induláskor esett az eső...

3. Megmondta, hogy a Kocsis Tibi nyer és hogy a S. megy vissza K.-val szemben, pedig ennek én tuti a fordítottjáról voltam meggyőződve... :)

4. Papával volt otthon betegen, hazavittük az ebédet. Ebéd után vissza a munkába, induláskor utánunk szólt, hogy Vandát el ne felejtsük hazavinni. Jót mosolyogtunk, hiszen minden nap hazavisszük... :)
Kettőkor telefonáltak a bölcsiből, hogy Vandalány lázas, vigyük haza.

4. Ha kihajtunk az udvarunkról, két irányba mehetünk: balra és jobbra. (He-he.) Az esetek 99,9%-ában balra indulunk reggelente, a bölcsi-ovi-munkahely útvonalunkra. Ez ellen senkinek semmi kifogása, sőt, még ellenjavaslata sincs. Kaput zárok, beszállok, nyitom a szám, de Apa megelőz: Bálint jobbra akar menni.
Döbbenet, én is, mert arrafelé valakinek a postaládájába kell bedobnom valamit.

5. Ma reggel Bálint megfogta Vandus homlokát és közölte, hogy nagyon meleg. Nem! Nem és nem! És ráadásul még feltűnően kedves is volt vele!
Gyorsan megmértem a lázát, nem mutatott semmit.
Remélem nem lesz igaza, folyton nézem a telefonom, nem hívnak-e a bölcsiből.

És dilemmázok, hogy ezekre az extra, megszokottól eltérő dolgaira mennyire figyeljek oda.

Madarak bent is...

Bálintnak nem volt kedve, Vandus azonban annál szívesebben segített a madárvendégeink benti másainak elkészítésében. Készítettünk vörösbegyet, feketerigó-varjút és széncinkét. Idén nem jött tengelic, és sajnos a meggyvágó sem mutatta meg magát. Arra viszont kíváncsi vagyok, hogy az elpotyogtatott magokból mennyi napraforgónk lesz majd a kertben... :) Tavaly egy kivirágzott, és a verebek elsőként azokat a magokat fogyasztották ősszel.

Évszakváltás

"Hótaposó nadjágot akajok. Meg kesztyűt is. Meg sapkát. Neeem aaaazt, a jastagat...!"

A megszokások rabjaként kissé nehézkes az évszakváltáshoz igazítani az öltözködést... :) 10 percig bírta...

Vanda bölcsis meséje

"... és akkoj a Kopppááánynak meg-meg-megfogtam a kezééét, és sééééééééééétááááltunk..." - mondja Sandika, hátrvetett fejjel és vigyorogva. És álltam a sarokban is, így... - mutatja. ???
"- És kivel játszottál még?
- Hát-hát Etejével... - és vigyorog hátravetett fejjel tovább.
- Lányokkal nem játszottál? Lilivel?
- Rosszalkodós!
- A Lili? És mit mondott neked?
- Menj innen Vanda! - mondja rettentő mérgesen.
- És akkor te?
- Megpofozom."
Itt döntöttem el, utánajárok, mit csinál Sandus a bölcsiben.
Kedvencdadus: Vanda csak lányokkal játszik, akikkel egy asztalnál szokott enni. Lilivel, Lizával, Kamillával. Koppány? Á, nem, nem szoktak játszani. Etelével inkább. Igen, nincs gond, szépen eljátszik Vanda egyedül, nagyon helyes kislány.
Tudom.... :)
Sajátdadus: Hát, igen. Lili és Vanda nagyon nem kedvelik egymást. Valami ösztönös ellenszenv van bennük egymás irányában. Játékon összevesznek. Persze, előfordul. Hogy Vanda pofonvágja? Neeeeem. Koppánnyal szépen játszanak, sétálnak kézenfogva, élvezi a fiú a sok lány társaságát. Persze, ki is használja a népszerűségét. Etelével is szépen játszanak. Ja, igen, néha pofonvágja a Lilit, ha összevesznek játékon, de akkor bünti van, az agresszióval megszerzett játékot visszaveszük. Vandának nagyon sokat köszönhet Liza. Bevonja játékokba, pátyolgatja, simogatja a buksiját, kezét, ha sír. Szereti a kicsiket.
Ezt is tudom... :)
De vajon a gondozónők egy Vandáról beszéltek? :)

"Meg kell mondani Apának,

hogy már nagyfiú vagyok. Már nyolcéves vagyok" - így Bálint. "Tudom, tudom, Bájintka, nyojcéves vagy."- így Vanda. "Egyedül kiveszem a ruhámat a szekrényből. Egyedül felöltözök. Tudok biciklizni. Tudok betűket írni. Mehetek iskolába. Meg kell mondani Apának, hogy már el tudok biciklizni az iskolába. Iskolába fogok járni." - mondja hajthatatlan Bálint, és csak nézem, hogy tényleg milyen nagy lett, és csodálkozok, hogyan tanulta meg egyik napról a másikra hajtani a biciklit, hiszen korábban alig akart ránézni, és szinte az egyetlen dolog (persze a főzés mellett :) ) ami leköti, ha irkálhatja a betűket. Pedig nem akartam suli előtt tanítgatni, ráér ott megtanulni, de csak kérdezgeti, mit hogyan kell leírni, és nagyon büszke, ha valami jól sikerül. És rendkívül kitartóan rajzolgatja a holdat, hogy minél tökéletesebben rajzolhassa rá az ovis műveire. De azt nem tudom, hogyan fogja megemészteni, hogy csak négy szál gyertya lesz egy hónap múlva a tortáján... :)

Rémálom

Sandusnak nagyon nehéz napjai voltak. Sírt éjjel, sírt nappal, extramega-anyamatrica lett. Nagyon keveset aludtunk, nehéz volt éjjel megnyugtatni, mígnem egy hajnalon azt mondta, bibis a térde. De nem az, így csak egyre gondolhatunk: fáj neki a növekedés. Apa is, papa is emlékszik az ilyen fájdalomra, nekem szerencsére kimaradt. Úgyhogy varázsigézzük, és próbáljuk nyugtatgatni... Ma éjjel csak egyszer ébredt. Majdnem sikítva magyarázta: "NEM KÉREK RÉPÁT! NEM KELL A RÉPA! MÁSIKAT AKAJOK!!!!" Aztán visszaaludt. Rémálom a sárgarépáról...? :)

Költői kérdés

Egy anyának a gyermek születésével egyidőben és arányosan miért nem nő plusz két keze?

Nagyon lázas

Vanduska nagyon lázas két napja. "Nyűgös leánykisded" - ahogy nyáron is aposztrofálta egy doktornő a nyaralás alatt. (Másik történet, de ez a doktornő két perc alatt alaposabb és használhatóbb diagnózist adott, mint a saját háziorvosunk 10 perc alatt.) Tipikusan minden baja van: fáj a torka, csúnyán köhög, folyik az orra, nem kap levegőt, és ennek hangos jajgatások közepette hangot is ad, és fáj a foga. Szegénykémnek még nem bújtak ki az ötös rágói, és most nagyon szenved tőlük. Szokás szerint valószínűleg egyszerre fog kibújni mind a négy, Vandusra ez volt jellemző: sokáig nem jött foga, utána 4-6 egyszerre.
Humorérzéke viszont van:
V: Megméjem a jázam magamnak! Egyedüj!
A: Na, milyen magas a lázad?
V: Egy kilométer!

Hóvirágaink

Nálunk a hóvirág "nemtudommilyen" színű. Legalábbis ezt válaszolták a gyerkők, amikor kérdeztem tőlük. Így gyorsan belevetettük magunkat a hóvirággal való ismerkedésbe. Bent ragasztottunk, vágtunk, festettünk...

Készült egy minta, egy Bálinttól, hogy beleszeressen, akinek szánja, és egy Vandus keze által.

Aztán Pandi még kifestett egy kivágott hóvirágot:

És amiért nagyon vártam már az ovit: Bálint készített nőnapi hóvirágot NEKEM! :)

Aztán kimentünk a természetbe is hóvirágot keresni. Találtunk egyet, melyet Zelk Zoltán versével köszöntöttünk:

Jó, hogy látlak hóvirág

Megkérdezem tőled

Mi hírt hoztál? Mit üzensz

erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán

vidd a hírt madárka

Útra kelt már a tavasz

itt lesz nemsokára.

A sok vers közül sikerült pont azt kiválasztanom, amit Vandusék is tanultak a bölcsiben... :)

Találtunk sajnos szomorú képet is, már csak a csodabogarak hiányoztak...

De tulajdonképpen gyönyörű volt a hóvirágszőnyeg:

És: ma már a hóvirág fehér színű. :)

Ki lakik a dióhéjban...?

Sok honlapon lehet látni különböző alkotásokat-játékokat dióhéjból. Nem is akármilyenből, hanem szépen elfelezett dióhéjból. Nekem még soha nem sikerült úgy megtörnöm a diót, hogy annak legalább az egyik fele épen maradt volna. Így különösen nagy örömöt jelentett számomra, amikor tavaly télen fél dióhéjakat fedeztem fel a kertben. Ősszel az oviban láttam egy felhívást, miszerint a gyerekek foglalkozásaihoz sok-sok fél dióhéjra számítanak a lelkes szülőktől, hogy a lelkes gyermekeik alkothassanak. B. három ilyen hajót is készített, és esténként lelkesen mesélte, hogy a gyurma naggggyon, de nagggyon kemény volt...!

Szeretek eleget tenni a kéréseknek, így idén már tudatosan készültem a télre. Nem, nem lustaságból hagytam kint egy csomó diót a kertben, hanem azért, hogy a téli vendégek fél dióhéjat gyártsanak (khm-khm... jóllakjanak...). Mókus? Madár? Mindegy, de dolgoztak...

Jövőre a gyűjtögetésre is megtanítom őket... :)

És tavaly húsvétkor hasznosítottam ilyen furcsán tört diókat is. (Egér? Mezei pocok? Varjú?)

Fehérre festettem, beletettem egy kis sárgára festett golyócskát, piros háromszöggel, fekete pöttyel, kész is volt a barkadísz, tojásból kikelő csibék formájában. Kép nincs. :)

Gondoskodó Vanda

Bálint korábbi furcsaságának az lett a következménye, hogy megnyerték papát két hétre. Egy hetet Bálint volt vele, aztán Vandus megirigyelte a jóvilágot és ő is kiharcolt magának egy hetet. Na, jó, volt átfedés is, két napig egyszerre voltak itthon, erről papa tudna többet mesélni... :)

Vanduska nagyon ügyesen segít már a vacsorai előkészületeknél, viszi a tányérokat, evőeszközöket, szalvétákat, terít lelkesen. Annak is, aki már nincs nálunk...

V: Viszek Cicapapának vijját.

A: Vandus, papa már hazament...

V: Viszek neki tányért is!

A: Vandus, de itt van még a papa?

V: Hátha meggondolja magát...!

Ui: Papa, ma is terített neked...! :)

Ui2: Sajnos a Cicapapa kezd egyre tisztább lenni, és Pistára változni, de kedves emlék lesz, hogy így hívta Aput.

Amit nem szívesen hallok...

Néhány gondolat a gyerkők szájából, ami nem anyai fülnek (szívnek) való:

Vanda: Anya, ne beszélj! Én mondom... Fus fel nap, fényes nap...

Bálint: Marika néni az oviban sokkal finomabb vajaskenyeret csinál!

Vanda (esti altatódal éneklésnél): Este jó, este jó, este mégis jó, Anya méjges...

Esti altatás, Vanda ezerszer visszakiabált már:
A: Ha megint kitakarózól, nem jövök be újra betakarni...
B: Anya, szereted a Vandát?
A (megrökönyödve): Persze, szeretem.
B: Akkor úgyis betakarod, nem?
De.

Bálint mesélte ovi után, hogy neki Vani volt a felesége játék közben.
A: Igen? És Botinak ki volt?
B: Az anyukája.
A: De jó! És Nortonnak ki volt?
B: Az anyukája.
Hoppá...!
A: És neked hogy-hogy nem Anya?
B: Mert ő a Vandáé.
Szívemszakadt.

Délutáni mese

Nemaludniakarós, kétévesháromhónapos, BogyóésBabócaimádós Vandalányok részére:

Bogyó és Babóca egy szép délutánon lement a folyópartra kavicsokat szedni. Szebbnél-szebb kavicsokat vittek haza. Babóca kitalálta, hogy a kavicsokból katicákat készít. Így festett egy pici pöttyöt, két pici pöttyöt, három pici pöttyöt, négy pici pöttyöt, öt pici pöttyöt, hat pici pöttyöt, hét pici pöttyöt, nyolc pici pöttyöt, kilenc pici pöttyöt, tíz pici pöttyöt, tizenegy pici pöttyöt, tizenkettő pici pöttyöt, tizenhárom pici pöttyöt, tizennégy pici pöttyöt, tizenöt pici pöttyöt, tizenhat pici pöttyöt, tizenhét pici pöttyöt, tizennyolc pici pöttyöt, tizenkilenc pici pöttyöt, húsz pici pöttyöt, huszonegy pici pöttyöt, huszonkettő pici pöttyöt, huszonhárom pici pöttyöt, huszonnégy pici pöttyöt, huszonöt pici pöttyöt, huszonhat pici pöttyöt, huszonhét pici pöttyöt, huszonnyolc pici pöttyöt, huszonkilenc pici pöttyöt, harminc pici pöttyöt, harmincegy pici pöttyöt, harminckettő pici pöttyöt, harminchárom pici pöttyöt, harmincnégy pici pöttyöt, harmincöt pici pöttyöt, harminchat pici pöttyöt, harminchét pici pöttyöt, harmincnyolc pici pöttyöt, harminckilenc pici pöttyöt, negyven pici pöttyöt, negyvenegy pici pöttyöt, negyvenkét pici pöttyöt, negyvenhárom pici pöttyöt, negyvennégy pici pöttyöt, negyvenöt pici pöttyöt, negyvenhat pici pöttyöt, negyvenhét pici pöttyöt, negyvennyolc pici pöttyöt, negyvenkilenc pici pöttyöt, ötven pici pöttyöt, ötvenegy pici pöttyöt, ötvenkét pici pöttyöt, ötvenhárom pici pöttyöt, ötvennégy pici pöttyöt, ötvenöt pici pöttyöt, ötvenhat pici pöttyöt, ötvenhét pici pöttyöt, ötvennyolc pici pöttyöt, ötvenkilenc pici pöttyöt, hatvan pici pöttyöt, hatvanegy pici pöttyöt, hatvankét pici pöttyöt, hatvanhárom pici pöttyöt, hatvannégy pici pöttyöt, hatvanöt pici pöttyöt, hatvanhat pici pöttyöt, hatvanhét pici pöttyöt, hatvannyolc pici pöttyöt, hatvankilenc pici pöttyöt, hetven pici pöttyöt, hetvenegy pici pöttyöt, hetvenkét pici pöttyöt, hetvenhárom pici pöttyöt, hetvennégy pici pöttyöt, hetvenöt pici pöttyöt, hetvenhat pici pöttyöt, hetvenhét pici pöttyöt, hetvennyolc pici pöttyöt, hetvenkilenc pici pöttyöt, nyolcvan pici pöttyöt, nyolcvanegy pici pöttyöt, nyolcvankét pici pöttyöt, nyolcvanhárom pici pöttyöt, nyolcvannégy pici pöttyöt, nyolcvanöt pici pöttyöt, nyolcvanhat pici pöttyöt, nyolcvanhét pici pöttyöt, nyolcvannyolc pici pöttyöt, nyolcvankilenc pici pöttyöt, kilencven pici pöttyöt, kilencvenegy pici pöttyöt, kilencvenkét pici pöttyöt, kilencvenhárom pici pöttyöt, kilencvennégy pici pöttyöt, kilencvenöt pici pöttyöt, kilencvenhat pici pöttyöt, kilencvenhét pici pöttyöt, kilencvennyolc pici pöttyöt, kilencvenkilenc pici pöttyöt és száz pici pöttyöt.

Kilencvennégynél aludt el. Azért csak végigmondtam.

Egy éve...

... felhívott telefonon kolléganőm. Sejtettem, hogy van valami, mert bár nagyon kedvesen elbeszélgetünk sokszor, de csak azért nem hívott soha, hogy megkérdezze, hogy vagyunk. Babát vár - derült ki nagyon gyorsan. Vele örültem, mert régen vágytak rá, de következő pillanatban előtört önző énem: és belém nyilalt a fájdalom. Vége lesz. Meg fognak találni. Nem akarom. De egy hét sem kellett és hívott az igazgató is. Vagy megyek, két hét múlva, vagy már nem biztos, hogy mehetek. Mit tehettem volna? Ovi-bölcsi kezdetig mama-papa bevállalta, hogy felváltva vigyáz a gyerkőkre. Hála nekik érte, így utólag is, meg örökre is. S hogy jó döntés (egyáltalán: döntés?) volt-e visszamenni? Nem. Nagyon nem. Semmi értelme nem volt, munkahelyi létszámgazdálkodásilag sem. Utólag okos az ember, de nem hagynám magam többet megzsarolni. Gyönyörű félévüket hagytam itthon, és nagyon hiányoztak...