Sokk minden van most. Érzelmi, szellemi. Nyílnak a kapuk, de nem tudom, mennyit tudok még befogadni. Hajnalban jönnek a versek, látszólag értelmetlenül. Csokonai, József A., Szabó L. Márai érzetet ki ne hagyjam. Talán leírom, de nem akarok szöveggyűjteményt. Pedig nem lehet értelmetlen, ugyanúgy, mint a függetlenül egyszerre vásárolt felvágott minősége és mennyisége vagy a jelentős távolságban ugyanabban az időszakban álmatlanul töltött éjszaka. Határok feszegetése, árnyékok átlépése, lécek megugrása, mi lehet még...? Befogadás, feltöltődés, erőmerítés, és a forrás...? Érzem, hogy melyik pont volt stabil, de érdemes addig menni...? Az erő még messzebb van, de elfogadva a tényt, tényleg könnyebb volna?
Szóval nem tudok most írni.
Drága Zsuzsi!
VálaszTörlésHívj, vagy gyere (vagy menjek?), ha tudok segíteni...
Köszi Era, kicsit még rágódok, aztán jelentkezem... :)
VálaszTörlés