2x1 óra

...kikapcs.
Amikor fél pillanatra sem jutott eszembe, hogy mit játszanak, jól vannak-e, ettek-e, fürödtek-e, alszanak-e már?
2x1 óra tökéletes kikapcsolás = GyőrBe-ugró.
A felhőtlen kacagás kedvelőinek és a tökéletes kikapcsolásra vágyóknak szívből ajánlom!

Bevezetés az agráriumba

Városunkba nehéz úgy bejönni, hogy ne csapja meg az ember orrát valamilyen szag. Egyik irányból rekultiválás alatt lévő szeméttelep (jó, már ez a legkevésbé illatos...), két másik irányból tehenészeti telep és egy újabb irányból sertéstelep környékez minket. Meg lehet szokni, sőt, még esőjelzőnek is jó, ha jön a szag, akkor általában eső lesz...
Most éppen a sertéstelep felől érkeztünk haza, és hamar begyűrűzött a szag a kocsiba. Miután megállapítottuk enyhén kellemetlen jellegét, nem túl hosszas magyarázatba kezdtünk a szag eredetének talajra gyakorolt általános pozitív hatásairól, valamint a növények számára hasznos tápanyagforrás voltáról. Bálint mondhatnám gyorsan "vágta" a dolgot, mert szokásos hangszínéhez képest két oktávval magasabban felkiáltott:
"A csudába, akkor én miért nem a kertbe kakálok...?"

Kézenfogva

Szeretem, amikor kézenfogva sétálgatnak. Ha fáradtak, támaszkodnak egymásra, biztatják-erősítik egymást, és közben beszélgetnek:
B: A zöld és kék motort nem dobjuk ki. Elrakjuk. Ha majd lesz gyerekem, egy fiú és egy lány, ugye Anya, akkor majd nekikadjuk. Jó lesz nekik.
V: Igen-igen, lesznek gyejekeink.
B: Sosem tudhatjuk, mikor leszünk iskolások...!
V: Aha-aha, igen-igen Bájintka.
A: Nézzétek, ott egy énekesrigó!


B: Ó, de jó! Már régóta ez a kedvenc madaram! Neked mi a kedvenc madarad, Vanda?
V: A józsaszín.
B: Aahhh, olyan nincs...
V: A fekete.


(A kép még márciusi, ma az erdőben - értsd parkban -motoroztunk-sétáltunk...)

"Gondoltam..."

Bálint alig múlt két éves, amikor egyszer csak tízórai idejekor kipenderült a spájzból, megállt előttem:

"Gondojtam süjtkumpji" - és felmutatta az egyetlen szem krumplit a kezében.Gondoltam: hozzál még párat, és már sütöm is... :)

Aztán ma is gondoltam. Merészet! Mégpedig azt, hogy gyakorolgatunk május első vasárnapjára, hátha eléneklik a dalocskát a mamáknak. És belevágtam az "orgona ága..." kezdetű örökzöldbe. Rémült csend lett, és a gyerkők szinte lefagytak. Jó, jó mindig is irigyeltem Szinetár Dóra, Zséda és Szekeres Adrienn gyermekeit, de azért erre nem számítottam. Némileg oldotta a hangulatot B. majdnem hisztibe torkolló rosszallása: 

"Anya! Ez titok! Nem szabad énekelni, csak anyák napján...!!!!!!!!!!!!!!"

Zavarban vagyok...

mert díjat kaptam. :)

Erától kaptam, és nagyon örülök neki. De leginkább annak, hogy bár kicsit elszakadtunk egymástól (hol vannak már pl. a nagy, koleszos beszélgetések...? :) ), a blogjainkon keresztül mégiscsak tudunk egymásról, és követhetjük egymás életét.
És zavarban vagyok, mert a játék szabályai:
Áruljunk el 5 dolgot magunkról, és adjuk át 5 másik (200-nál kevesebb rendszeres olvasóval rendelkező) blog írójának a díjat.
Nem tudok továbbítani.
Az általam rendszeresen olvasott blogok szinte "alapművek" (Levendulalány, Csöppke, Limara), és bőven 200 feletti rendszeres olvasóval bírnak. Időnként klikkelgetek szimpatikus hozzászólásokat írók blogjára, de nem maradok ott.
Ígyhát az egyetlen rendszeres olvasóm az én igazi "Liebster Blog"-om. :)

Az 5 dolog magamról pedig legyen a következő:
- Eleszem a gyerekek elől a csokoládét. Kizárólag a fogaik védelme érdekében...!
- Rendkívül bénának érzem magam háztartásvezetésben,
- idén már szeretnék végigülni egy szalonnasütést,
- és bár félek a 2012. év negatív párkapcsolati hatásaitól,
- szeretnék még 14 kilós, nagy pocakot...

Amikor nagy cimborák lesznek...

Bálint eltűnt. Csak lesem, hol lehet. A mozgolódás zaját a s-pájz felől hallani. 

De nem jön ki. S csak nem jön ki. És még mindig nem jön ki. 

Mindegy, néha hagyom. Teszek-veszek fent. 

A mozgolódás áthelyeződik a kandalló mögötti kis zugra. Több, mint gyanús. 

Indulok le. De jön szembe. Rám mosolyog. Jajjnekem. Mi történt? - kérdezem. 

Semmi, Anya, (kézenfog) gyere, menjünk fel! - válaszolja. Mondtam már, hogy több mint gyanús...?  

Utánanéztem a dolgoknak. A kis zugban egy sárga cipősdoboz figyelt. Tomboljak? :) Inkább kíváncsi voltam a folytatásra. 

És egyszercsak mindketten eltűntek. Mazsola meghívta Tádét. Kuporogtak a zugban egy-egy evőkanállal a kezükben. Rettentő nagy egyetértésben kanalazták-eszegették a sárga cipősdobozba csempészett egy kilónyi kristálycukrot. 

Reggeli készülődés

"Anya! Nézd! Hogy hetesedik az idő!" - kiáltott reggel Bálint, majd villámgyors joghurtlapátolásba kezdett...

Szülinapi torta

A harmadik szülinapra készült torta után nagy volt a kihívás. De sikerült megugrani... :)

Dííííízel Dííííííz a harmadikra:

Villám McQuenn a negyedikre:

(Jövőre remélem bakugán kell. És ha hasonló lesz a hangulat, még földhöz is vághatjuk... :) )

Bo-szü-ki-so-szé-na!

Már itt tartunk? - kérdezte Bálint reménykedve a reggeli ébredéskor. 

Egész héten számolta kis ujjacskáin, mikor érkezik már el a várva várt nap.

Egész héten azon gondolkodtam, mennyi szépet fogok írni róla, nosztalgiázok a születéséről, összegyűjtöm milyen okos, mit szeret és mit nem szeret, mi a kedvenc színe, játéka, ki a legjobb barátja, szerelme... A bejegyzést pedig pontban 14 óra 6 perckor teszem közzé... :)

Még az időjárás is az emlékezést segítette, pont ilyen gyönyörű idő (és fronthatás) volt négy éve is... 

Aztán 13 órakor ismét jött a telefon az oviból és rohantam érte. Estére már csak egy dolog vált fontossá: legyen reggelre ismét mosolygós, száraztónaknedvespartjával köszöntős kisfiam. Olyan rosszul volt, hogy fel sem tudtuk köszönteni, csak hányt és pihegett egész délután-este. Az ügyelet szerint egynapos vírus, bízom benne, hogy holnapra kutyabaja sem lesz... De a gyógyulásig is:

Boldog 4. születésnapot Pupu!

Kisbakancs és körömcipő

Követelődző

Jön, és követelődzik.
Nem érdekli a pénteki határidő. Nem érdekli a hétfői vizsga. Sőt, a közelgő születésnap sem.
És kezelhetetlen.
Követeli, hogy bújócskázzunk. Besötétített szobában. Fejre húzott takaróval. Meg aludjak. Napközben...!
Nem engedi, hogy csináljam a dolgomat. Hogy bárki hozzámszóljon, vagy én szólhassak bárkihez.
Mert követelődzik.
Már a neve is idegesítő.
Migrén. Harmadik napja.
Brrrr!

Jó munkához idő kell...

...de mennyi? De ennyi?
Az idei ablakdíszünk szerelem volt első látásra, mindenképpen el akartam készíteni. Meg is vásároltam a hozzávalókat. Az utolsó alkotóelemeket két hónapja vettem meg. Az elsőket pedig két éve... Igen, hiszen 2010 márciusában jelent meg a prototípus az anyuci.hun, "nárciszok az ablakban" címmel... De idén elkészült...! :)

És régóta terveztem a léghajót is, amivel lépten-nyomon összeakadtam, ha papírmasé-ragasztót kerestem. A húsvéti óriástojást már úgy is készítettem, hogy namostaztánebbőltutilesz-léghajó! És lett.
Szorgos kezek festették. A kosárrészre nem voltak hajlandók semmi más alternatívát elfogadni...

Visszaadhatatlan

Mégis megpróbálom:

Makett-kiállítás. Tank-mászás. Homok-festés. Minden bezárt.

Marad a környék.

Tűzpiros Porsche. Koromfekete Aston Martin.

Tátott szájak.

Felbőg a motor.

Elhúznak.

"Már csak ez maradt nekünk...!" - kiállt fel Tádé visszaadhatatlan hangsúllyal.

És elkeseredetten bámul tovább egy libaf... színű Citroen-t.

Az első vallomás

Altatás. Már este 9. Nem alszik. "Akajok inni!" Szeretnék. "Szejetnék!!!" Forgolódik. "Anya! Takajjj be!" Betakarom. Dübög. Nem alszik. Forgolódik. "Anya! Leesett a guji!" Visszaadom. "Akajok inni!" Szeretnék. "Szejetnék!" Forgolódik. Betakarom. Nagyot sóhajt. "Anya! Szeretem a Koppányt."

Kis gyümölcsvirágok

Még soha nem volt ilyen szép

a meggyfa, a körtefa, és az almafa virága,

még soha nem volt ilyen illatos a cseresznyefa,

és dolgoznak a porzó-vendégek a szilvafán és a barackfán (?????) ...

Csak az időjárás ne tréfálkozna velünk ennyire...

Vérbeli kiscsaj

"Jeggel, ha fejkejek, megyek bojcsibe, akkor-akkor-akkor játszok Labdával...!" - mondta fürdés közben, teljes áhítattal. Majd gyorsan főzött egy adag kávét, gondoltam nekem, de nem, Labda anyukájának - lévén bölcsebb, mint saját anyukája, kétésfélévesen felismerve a tényt, miszerint egy férfi szívéhez a gyomrán... és az anyukáján keresztül vezet az út.

Csak néztem, néztem, és örül a lelkem, hogy valaki így meg tudta érinteni a kis szívét...

Három kedvenc a költészet napjára

Vandának:

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri

Ajaj, hol volt, hol nem volt...
Volt egyszer egy iciri-piciri házacska.
Ott lakott egy iciri-piciri kismacska.
Volt annak két iciri-piciri kis ökre,
rákaptak az iciri-piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri-piciri kismacska,
hová lett az iciri-piciri kismacska?
Bejárja az iciri-piciri kiserdőt,
s nem leli az iciri-piciri tekergőt.
Bejárja az iciri-piciri kaszálót,
s nem látja az iciri-piciri kószálót.
Rátalál egy iciri-piciri kistökre,
bánatában iciri-picirit meglökte.
Felfordult az iciri-piciri tököcske,
benne a két iciri-piciri ökröcske.
Megörült két iciri-piciri ökrének,
vége van az iciri-piciri mesének.

Bálintnak:

Végh György: Kleofás, a didergő kis tojás

Volt egyszer egy kis tojás,
úgy hívták, hogy Kleofás.
Bimm-bamm, dáridom!
Megvette egy nyuszika,
nyuszilány volt: Zsuzsika.
Bimm-bamm, dáridom!
Megkérdezte Zsuzsika:
"Kell-e neked szép ruha?"
Bimm-bamm, dáridom!
"Persze - mondta a tojás -
fázik ám a Kleofás!"
Bimm-bamm, dáridom!
Befestette Zsuzsika,
a húsvéti nyuszika.
Bimm-bamm, dáridom!
Nem fázik már a tojás:
a zöldbundás Kleofás.
Bimm-bamm, dáridom!

Anyának

József Attila: Ülünk egymás mellett a padon

"Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás mellett, némán hallgatagon.
Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki.
- Miért kell a csüggedtnek búsan - mégis élni? -
Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,
A lelke-szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még."

"Nagyon jó ez a húsvét...!"

Írhatnék sok mindenről,

- hogy mennyire várták az ünnepet,

- hogy már két-három héttel korábban kérte Bálint a tojásfestést,

- hogy a mama érkezése már a húsvét közeledtét jelezte,

- hogy finom sütik készültek,

- hogy Bálint kitalálta a bazsalikomos-sajtos rudacskát,

- hogy mennyire hálásak voltak a kölcsön-nyusziért,

- hogy milyen lelkesen indult B. locsolkodni,

- hogy Vanduska csokoládémérgezést kapott,

- hogy az időjárás részben kegyes volt hozzánk, mert legalább az eső nem esett,

- hogy mi volt a legnépszerűbb étel az ünnepi asztalon,

- és még sorolhatnám.

Ha jól számolom, ez volt a tizenharmadik húsvétunk Apával. A tizedik húsvét nagyon különleges volt, mert akkor jelentettük be Vanduska érkezését. És az idei is különleges lett. Ünnepet megélni gyermekkel lehet igazán...! Szívet melengető és feltöltő az örömteli kacagásuk, csillogó szemük és felkiáltásuk: "Nagyon jó ez a húsvét...!" "Igen, Bájintka, nagyonjó...!"

Bölcsis húsvét

Sandusékhoz csütörtökön érkezett a nyuszi. Rengeteg szülő tolongott a folyosón, várta az uzsonnázásból érkező gyerkőcét. Ismét bepillantást nyertem picilány bölcsis életébe. Mert csaknemjött, csaknemjött, csaknemjött. Szegénykém, megszokta, hogy érte úgyis később, és szinte utoljára jönnek. S mit csinált? Üldögélt az uzsonnázó-asztalnál, és tömött magába minden létező megmaradt almagerezdet. :) Szerencsére ebben a környezetben jelenlétem annyira meglepte, hogy hajlandó volt az almákat otthagyni. Az udvaron felkapta az első ajándékkosárkát, melyet meglátott, és még nyuszigyömöszölés közben sem engedte el. A kabátért én kérek elnézést, de nem volt kedvem a hisztihez, és úgysem tudtam volna meggyőzni. De később rájött, hogy tényleg nem kell hozzá ragaszkodni... :)

Itthon is már hetek óta készülgetünk a húsvétra, még rajzot is készítettek a nyuszinak, kívánságlistával. Bálint nézte-nézte mit rajzolt Vandus:

"Szerintem egy folyót szeretne és egy pókhálót!"

Húsvét margójára

"Értetek: út, igazság, élet, erő, irgalmasság, áldozat vagyok. Nem rajtam múlik, ha nem vagytok boldogok." (Leánykori-sosemfeledem, suliból hazatérős, buszravárakozós időtöltésből, egy csepeli keresztről.)

Ki nyert ma...?

Tény, hogy a nappaliban nem lehetett háromkerekű-motorozni, mikor V. kúszott-mászott, és ez főszabály volt, még a vendégkisfiúk hisztijénél is...

Tény, hogy V. már másfél éve jár, de a motorozás maradt az udvarra...

Tény, hogy B. ma becsempészte a motort a házba....

Tény, hogy szó nélkül, ügyesen lesikálta, szappannal szivaccsal tisztára mosta, zuhannyal leöblítettük...

Tény, hogy megvacsorázott, amíg száradt, és vacsora után még szárazra is törölte papírtörlővel...

Majd felvitte a motort a nappaliba.

És első dolga volt a földön üldögélő V.-nak nekimenni.

És közben a motor kerekeinek rögzítésénél fekete víz kezdett folydogálni a húsvétinagytakarított padlóra.

A motor elkobzására tett halovány kísérlet után B. szülei, kunkorifarkú, sárbandagonyázós, négylábú minősítést kaptak eme elsőszülöttől. A motor elkobzása végérvényes lett, és a jármű a teraszon landolt. Legalább reggelig.

A visszaszerzésre irányuló hiszti 38 percig tartott. Csak egy kicsit még, csak a konyhába, csak aludni hozzuk be, csak letámasztja, csak hadd hozza be.

Majd a mindenki (?) megelégedettségét szolgáló megoldás. Ha elalszol, behozzuk, és bent alszik a motor is a konyhában.

Gyerek megnyugszik, elégedett, hiszti abbamarad, mindenkinek szép a ruhája.

Szülő megnyugszik, nagggyon elégedett, gyerek végre csöndben.

De kedves szülő! Ki is nyert ma...?

Az első fogorvosi vizsgálat

Királyi fogam lett, melynek véglegesítése ma volt esedékes. Gondoltam megmutatom Vandi fogát is, mert fehéres kicsapódásokat véltem látni rajta. A fogorvos V. bölcsis társának apukája, így mondta, vigyem nyugodtan. Bölcsiből hazafelé útba ejtettük a fogdoktort. V. attól a pillanattól kezdve, ahogy beléptünk az épületbe, befogta a száját kis kezével, és csak akkor vette el, amikor a doktorbácsi rámosolygott. Fogacskái tökéletesek, ahogyan Bálinté is, aki szintén csatlakozott hozzánk, és így túlestek első fogászati ellenőrzésükön. A fehér pöttyök zománchibák, melynek okait a doki a várandósság ideje alatti betegségekben illetve a túlzott fluorid-bevitelben látja, de rózsahimlős nem voltam, ez utóbbi meg nem tudom, hogy lehetett túlzás, így az igazi okokat mégsem értem. Ha tényleg abban az időszakban történt valami, akkor talán az, hogy fele annyi idő telt el a két várandósság között, mint az ajánlott, és nem regenerálódtam eléggé.

Kis hősök voltak, és nagyon együttműködőek. Kaptak gumikesztyű-kakast, igen viccesen nézett ki... :) De miért is ne lenne gyönyörű a foguk, ha ilyen ügyesek... :)

Ez is eljött...

Talán érzi, hogy derékba tört szakács ill. cukrász karrierje. Őrült módon elkezdett dacoskodni. Most már velem is. És, igen... Tegnap mondta életében először, hogy nem szeret. Egészen sokáig húztuk, és gondoltam, hogy nem úszom meg. Igyekszem úgy felfogni, hogy négy évig szeretett... :)

Áprilisi "tréfa"

Pöttyök. Szárazság. Pirosodás. Bálint kezén. Viszket. Nem viszket. Nem egyértelmű. Kenjük. Nem használ. Bőrgyógyász. Ismerjük, nagyon kedves. Folyékony szappan okozta. Szuper krém. Vastagon. Kesztyű vagy kötés. 2 óra, elmúlik. Tényleg jobb. Jó tanács: pályaválasztás...? Két kezi munka ne. Mert gyakori a fertőtlenítés. Pláne ne autószerelő, ...

SZAKÁCS vagy CUKRÁSZ!

NEM HISZEM EL!!!