"Mama, kérlek, meséld el nekem..."

Ez volt az első dal, amelynél szembesültem azzal, hogy soha többé nem fogok anyaságról szóló dalt száraz szemmel végighallgatni. Bálint még pocakban volt, és átlényegült minden...

Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy milyen volt az élet nélkülem!
Gondoltál rám, mikor azt tervezted el,
Hogy mi lesz majd, ha nagy leszel?

Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy hogyan kezdődött az életem?
Véletlen volt, vagy gondoltál reám
Azon az édes éjszakán?

Hisz jól tudod, nem kértelek.
Nem kértem tőled az életet.
S még mielőtt majd egyszer meghalok,
Még tudnom kell, miért vagyok.

Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy milyen volt az első szerelem!
Érezted azt, amikor téged elhagyott,
Milyen jó, hogy én még nem vagyok?

…

Hisz jól tudod, nem kértelek.
Nem kértem tőled az életet.
S még mielőtt majd egyszer meghalok,
Még tudnom kell, miért vagyok

Mama, látod zavarban vagyok,
Most megint egész másra gondolok.
Lesz majd talán, igen, lesz majd valaki,
És tőlem is ezt kérdezi.
Mit mondjak én akkor neki?
Mit mondjak én?

(Koncz Zsuzsa - Bródy János, részlet)

Köszönöm, hogy vagytok...

Bálinttól: 

"Anyukám, anyukám találd ki, hogy az én kincsem ugyan ki? 

Ki más is lehetne, ha nem te? Ültess gyorsan az öledbe!"

Vandától:

Anyunak hatalmas ölelés és rengeteg puszi! :) És most már sokkal jobban megértem...

Homokfestés

A makettkiállításon a gyerkőknek a homokfestés tetszett a legjobban. Hiszen ehhez végre hozzá lehetett nyúlni! Készítettek is gyorsan egy szép kis lovacskát, mindenféle színű lett, keretezésre vár. Persze voltak számunkra igen kedves pillanatok, pl. mikor Bálint megdorgálta a nénit, hogy miért szemetel, azokat a kis papírdarabkákat, amiket lehúz, hogy ragadjon a homok, ugyanmár ne dobja le a földre. Szegény, próbálta magát mentegetni, hogy van seprűje, de addigra már B. sűrűn csóválta a fejét, és azon gondolkodhatott, hogy ezt majd mennyire elmeséli az ovis beszélgetéseknél. Vagy a Grétivel jól megdumálják (nem mondom meg, mi lesz a másodlagos tevékenység közben...), ha már a családjaik vízfogyasztási szokásait és a vízórák állását kivesézték.
De jajj, eljött a szörnyű pillanat, amikor kész lett a kép, és B. felkiáltott: Anya, ilyet csináljunk még! Otthon is!
Namármost szöööörnyen össze kellett kapnom magam, hogy ne nőjjön fel, mire elkészülnek a hozzávalók, vagy legalábbis két év se teljen el, de azt hiszem jó időt futottam... Kölcsönöztünk a homokozóból néhány vödör homokot, összegyűjtöttem és feloldottam maradék festékeket, összekevertük, száradtak, kész a színes homok. Leírva két pillanat, de igazából két hétig tartott. Lassan száradt.... :)
Aztán gyakorlatilag fordítottan matricáztunk: készítettem virágsémát, A4-es címkepapír hátoldalára rányomtattam, vastag papírra kétoldalú ragasztóval rögzítettem a fehér oldalát (amire jobb esetben máskor markolókat nyomtatok), virágsémát körbekarcoltam, hogy lehúzható legyen színezendő területenként, és tátátám: mehetett a buli. Közben vegyes gondolatok jártak a fejemben: tejóég,minekálltunkneki, mitfogapaszólniakupihoz, miértnemjönlegyorsabban, mindencsupahomok, nemisolyanrossz, naegészjólett.
A mamáknak készült vasárnapra, ovis-bölcsis képek kerülnek még bele.