Két kis füzet helyett...

2012. november 4., vasárnap

Elkerülhetetlen csalódás?

Nem célom burokban nevelve, minden rossz dologtól megvédeni őket. De nem lököm őket oda sem, hogy: nesztek, majd ebből tanultok.
Most viszont Pandita olyat vett a fejébe, hogy azt hiszem, elkerülhetetlen lesz a csalódása...
Nagyon vár egy vendéget. Gyakorlatilag egész nap róla beszél. A gondolatával kel és fekszik. Naponta többször rohan az ablakhoz, lesi, megérkezett-e már. Biztosan most kanyarodik be a városunkba, ugye? Hallani véli a kopogtatását, rohan az ajtóhoz. Kiszalad a kapuig, feláll a kerítésre, kiabálja az utcára a nevét. Ajándékot készít neki, dupló autót épített. Elmeséli, hogy mit fognak játszani: cicásat, majd simogatják, megetetik, elmennek a boltba cicaennivalóért. Egymás mellett fognak aludni... és így tovább...
Így várja ő...
Donald kacsát.

4 megjegyzés:

  1. Hát ezen nagyot röhögtem annyira aranyos :D:D:D:D Páromnak is felolvastam és ő is szakadt a röhögéstől :)

    VálaszTörlés
  2. Annyira drága!
    Mondjuk meg voltam róla győződve az első pár sor után, hogy a Télapót várja... :-)))

    VálaszTörlés
  3. Bárcsak a nagyszakállút várná, könnyebb dolgunk lenne...! :) De mi is olyan jókat mosolygunk rajta, ahogy lelkesedik... :)

    VálaszTörlés