Mert veszettül stresszes voltam, kettőnél azonban már másra is kellett koncentrálni... :) Mégis, nagyon vártam azokat a napokat, amikor csak eggyel maradtam. Hogy majd milyen jó lesz, egy kicsit csak vele.
Vandus 4 hónapos volt, amikor Bálint először ment el egy egész napra a mamáékhoz. Gondoltam: picikém eszik-alszik, mennyi időm lesz mindenre...! De: az egész napot végignyekeregte!!! Este 7-kor hallgatott el, mikor B. hazaért.
Most egy hétre ment az úrfi. Első nyaralása egyedül. Kíváncsi vagyok, hogy' bírja majd.... :) Jön-e telefon, hogy nyomás, vagy hogy már a vonaton ülnek... :) De nem, jól fogja magát érezni... :)
Az itthonmaradottnak sokkal nehezebb. Igyekszem neki is izgalmassá tenni a napokat, de nagyon hiányzik neki B. A hipermarketben bele sem ült a vezetőfülkébe, csak a kosárba: "Meghagyom Bájintnak a helyet..."-mondta. Pici cicalány...
Tele izgalmakkal és várakozással, élete leghosszabb kétésfél órája után: már hatkor indult volna, de Apa csak fél kilencre mosta meg a fogát és öltözött fel... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése