"Nagyon jó ez a húsvét...!"

Írhatnék sok mindenről,

- hogy mennyire várták az ünnepet,

- hogy már két-három héttel korábban kérte Bálint a tojásfestést,

- hogy a mama érkezése már a húsvét közeledtét jelezte,

- hogy finom sütik készültek,

- hogy Bálint kitalálta a bazsalikomos-sajtos rudacskát,

- hogy mennyire hálásak voltak a kölcsön-nyusziért,

- hogy milyen lelkesen indult B. locsolkodni,

- hogy Vanduska csokoládémérgezést kapott,

- hogy az időjárás részben kegyes volt hozzánk, mert legalább az eső nem esett,

- hogy mi volt a legnépszerűbb étel az ünnepi asztalon,

- és még sorolhatnám.

Ha jól számolom, ez volt a tizenharmadik húsvétunk Apával. A tizedik húsvét nagyon különleges volt, mert akkor jelentettük be Vanduska érkezését. És az idei is különleges lett. Ünnepet megélni gyermekkel lehet igazán...! Szívet melengető és feltöltő az örömteli kacagásuk, csillogó szemük és felkiáltásuk: "Nagyon jó ez a húsvét...!" "Igen, Bájintka, nagyonjó...!"

Bölcsis húsvét

Sandusékhoz csütörtökön érkezett a nyuszi. Rengeteg szülő tolongott a folyosón, várta az uzsonnázásból érkező gyerkőcét. Ismét bepillantást nyertem picilány bölcsis életébe. Mert csaknemjött, csaknemjött, csaknemjött. Szegénykém, megszokta, hogy érte úgyis később, és szinte utoljára jönnek. S mit csinált? Üldögélt az uzsonnázó-asztalnál, és tömött magába minden létező megmaradt almagerezdet. :) Szerencsére ebben a környezetben jelenlétem annyira meglepte, hogy hajlandó volt az almákat otthagyni. Az udvaron felkapta az első ajándékkosárkát, melyet meglátott, és még nyuszigyömöszölés közben sem engedte el. A kabátért én kérek elnézést, de nem volt kedvem a hisztihez, és úgysem tudtam volna meggyőzni. De később rájött, hogy tényleg nem kell hozzá ragaszkodni... :)

Itthon is már hetek óta készülgetünk a húsvétra, még rajzot is készítettek a nyuszinak, kívánságlistával. Bálint nézte-nézte mit rajzolt Vandus:

"Szerintem egy folyót szeretne és egy pókhálót!"

Húsvét margójára

"Értetek: út, igazság, élet, erő, irgalmasság, áldozat vagyok. Nem rajtam múlik, ha nem vagytok boldogok." (Leánykori-sosemfeledem, suliból hazatérős, buszravárakozós időtöltésből, egy csepeli keresztről.)

Ki lakik a dióhéjban...?

Sok honlapon lehet látni különböző alkotásokat-játékokat dióhéjból. Nem is akármilyenből, hanem szépen elfelezett dióhéjból. Nekem még soha nem sikerült úgy megtörnöm a diót, hogy annak legalább az egyik fele épen maradt volna. Így különösen nagy örömöt jelentett számomra, amikor tavaly télen fél dióhéjakat fedeztem fel a kertben. Ősszel az oviban láttam egy felhívást, miszerint a gyerekek foglalkozásaihoz sok-sok fél dióhéjra számítanak a lelkes szülőktől, hogy a lelkes gyermekeik alkothassanak. B. három ilyen hajót is készített, és esténként lelkesen mesélte, hogy a gyurma naggggyon, de nagggyon kemény volt...!

Szeretek eleget tenni a kéréseknek, így idén már tudatosan készültem a télre. Nem, nem lustaságból hagytam kint egy csomó diót a kertben, hanem azért, hogy a téli vendégek fél dióhéjat gyártsanak (khm-khm... jóllakjanak...). Mókus? Madár? Mindegy, de dolgoztak...

Jövőre a gyűjtögetésre is megtanítom őket... :)

És tavaly húsvétkor hasznosítottam ilyen furcsán tört diókat is. (Egér? Mezei pocok? Varjú?)

Fehérre festettem, beletettem egy kis sárgára festett golyócskát, piros háromszöggel, fekete pöttyel, kész is volt a barkadísz, tojásból kikelő csibék formájában. Kép nincs. :)