Nem tudom mi ez, de jó nagyon...

Kezd károssá válni a blogírás. Ma Pesten voltam előadásokat hallgatni, és már hazafelé a vonaton azon gondolkodtam, mit írok majd este...:
Hogy mennyire varázslatos volt a büdös nagyvárosban elmenni a levendulaillatú virágoslány mellett....
Hogy bár a munkahelyen oldódott a helyzet, de még nincs lezárva, és nem tudom, kell-e váltanom, de az biztos, hogy kisvárosunkon kívül nem keresek munkát. Mert majd' megőrültem, hogy nem voltam a gyerkőkkel egy városban... Délben legszívesebben már rohantam volna vissza...
A vonat nagyon lassan ért haza, V. viszont nagyon gyorsan a kapuhoz, mikor hallotta, hogy jövök. B. persze rám sem hederített, játszott. Vacsi alatt viszont beindultak a mesélő lepénylesők...:
B. és még három kisfiú összeverekedtek egy frizbiért. Apa erre ért oda: Már csak B. és Zs. húzta-vonta a játékot:
Zs: Add ide, az enyééééém!
B: Add ide, az oviéééé!
:)
Aztán Bálinttal is beszélgettünk villámmcqueen-színezés közben, ilyeténképpen:
B: Anya, én már középsős leszek, meg nagycsoportos, iskolás, elsős, másodikos, ötödikes, harmadikos, hetedikes, kilencedikes, tizedikes, egyetemista...
A: ... és dolgozni is fogsz...
B: Igen, dolgozós lesz, intézet és kollégás, és majd meghalok.
A: Azért az még odébb lesz...!
B: És nagypapa is leszek, ugye?
Naná!
B: Anya, én akkor mondom, hogy disznó, ha bántottak.
A: Értem, akkor majd erre figyelek.
B: Jó, és akkor nagyon szeretgess meg!
Aztán olyan huncutul jegyezte meg, hogy holnap ő már nem megy oviba, hogy percekig kacagtunk. Aztán újra, és újra eljátszottuk.
Kedvesen beszélgetett, majd a végén megjegyezte:
Anya, olyan jó hogy vagy...!