Sandapanda ebéd előtt takarít. Közvetlenül ebéd előtt. Mert mindig akkor tör rájuk valami halaszthatatlanul fontos. Még mielőtt végleg elvesztettem volna türelmemet, próbáltam több-kevesebb sikerrel összeszedni magam és az asztalhoz tessékelni. Mikor mindenki végre leült, B. rákezdett:
- Anya! Olyan furcsa dolgok történnek ebben a házban! Az előbb még a színed is megváltozott! Kék lettél!
(Ettől pedig nem mellesleg a hideg futkos a hátamon!)
Sandita szókincse pedig rohamosan fejlődik: a kukát fajncnak hívja, a tesóját lekölközi (kitől hallja?), s beköszöntött a kedvenc együttes időszaka is:
- Pandus, kérsz inni?
- AHA.
- Igen...
- Igenanya.
Az utóbbi három gondolatjel állandósult.
Erre most úgy rácuppant, mint egy éve a "jó"-ra, azt mondta mindig "igen" helyett. A váltás volt nagyon kedves: igen-jó-igen, de sikerült átszoktatni.
Nagyon ügyesen és illedelmesen kezdett el beszélni, például étkezések után mindig közölte, hogy "jóllaktam...!". De ugyanezt használta, ha megunta a hintázást, az ugrálóasztalozást vagy a mesenézést is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése