akkor nagyon menő dolog volt az általános iskolában a hőre keményedő gyurma. Akkor még nem dobták utánunk a levegőre keményedő változatot a hiper-szuper marketekben... A nagymamám minden követ próbált megmozgatni (értsd: a sarki papírírószerest heteken át kérlelte), hogy szerezzen nekem, aztán amit kaptunk, az inkább csak olvadt... :) Néha még eszembe jut, hogy csakazértis vennem kéne, de mára belátom, hogy a só-liszt is tökéletes...
Betévedtem a napokban egyedül (aahhhh!) egy játékboltba, és leesett az állam. Mert olyat láttam, hogy akajom, és kell nekem, mert nemcsakhogy megszilárdul a levegőn, de még pici gyöngyöcskés is ez a gyurma. Gyurmagyöngy...!
Nagyon kell ilyen a gyerekeimnek...!
Ja, nem is voltak velem... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése