Érintésterápia

Nem mindig felhőtlen a viszonyuk. Sőt, gyakran elég egyirányú a felgyülemlett feszültségek levezetése. Sokáig abszolút nem is hagyhattam őket kettesben, mert még ki sem értem az ajtón, B. már ráült, ráfeküdt, ellökte, megkarmolta, fejbevágta, vagy valami hasonló tettlegességet követett el V. ellen. 

Egyszer a konyhában voltam, mintha hallottam volna V.-t sírni, hallgatóztam: semmi, befejeztem a dolgom (két-három perc volt), megyek fel, hát már azért nem hallottam a drágát, mert levegővétel nélkül sírt, mialatt B. éppen a radiátor alá próbálta begyömöszölni. Szóval voltak nem könnyű időszakok...

Aztán véletlenül jött egy oldás... Miután rájöttek, hogy önállóan is le tudnak vetkőzni, nem nagyon volt megállás. Pucérkodtak, rohangáltak, sikongattak, kergették, dögönyözték egymást, bújócskáztak, takaróztak, majdmegfagytak, összebújtak és ... napokra (hetekre?) megbékéltek... 

Időnként most már tudatosan bevetjük. Két hete az esős szombaton egy hatalmas pocsolyába ugrálós félóra után a csúcspont egy délelőtti bónusz-fürdőkádazás volt. Édesen csacsogtak, megfürdették és ölelgették egymást. Csak olvadoztam. Most béke van...