- vagyis dolgozik a lelkem...
Én pedig kicsit szomorú vagyok. Olyan nagyon jó érzés ennek a kis pihe-puha-bársony-mosoly kisasszonynak a közelében lenni... és megörökíthetetlen. Gyönyörű a szeme, huncutul néz vele, gyönyörű a sanda-mosolya, kisüt a nap, ha mutogatja, nézem, amikor alszik és mosolyog az ágya, pedig ő nem is, és mégis: egyszerűen mosolyog körülötte minden. És nem tudom megörökíteni. Bár egy helyen biztosan megmarad örökre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése