Szeretnek sötétben játszani. Sokszor Bálint legszívesebben sötétben is vacsorázna, lekapcsolná az összes lámpát. Ha nagyon elszánt, akkor csak néhány gyertya fényében lehet vele kiegyezni. Vacsora után azonban gyakori, hogy sötétben rohangálnak fent, ugrálnak az ágyon, majd rohannak le: "Jön az oroszlán!" "Jön a krokodil!" "Jaj, jön a szellem!" - és kacagnak, hívnak minket is. Nos, én viszont már utálom a sötétet. Megyek velük, de szabályosan ráz a hideg. Fura lenne nekik azt mondani, hogy én félek a sötétben... :) Örülök, hogy ők így vannak vele, remélem minél tovább tart ez az időszak. Bár a változás jelei már mutatkoznak: B. kérte, hogy csináljunk táblát az ajtóra, hogy ne jöhessenek be a szellemek. Ilyet tervezett, és azóta is kint van a bejárati ajtón. Lelki béke helyreállt, folytatódhat a játék a sötétben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése