Veréb contra cinke

Szeretem a madarakat. "Ha-ha-ha" - nevetnének a volt kollégák a várkisasszonyos időből, de amikor a sikoltásom megrázta az emeletet, akkor tényleg megijedtem, hogy a nyitott ablaknál a nyakamba vágódik a galamb. És a kalitkás változatért sem vagyok oda, mert a madárlét lényege veszik el. De lesni őket, ahogy a téli hidegben ellepik a madáretetőt, azt nagyon szeretem.

Tavaly augusztusban, (ööö - tavaly előtt :) ) Orsi barátnőmék nálunk jártak, és ajándékba a Maszat épít könyvet kapta Bálint. Egyértelmű volt, hogy amint elérkezik a szezon, nálunk is épül madáretető. Így is lett. Teleraktuk finomságokkal és vártuk a vörösbegyet, meggyvágót, feketerigót és cinkét. Jött egy cinke. Két cinke. Egy ökörszem, de annak a tuja jobban ízlett. Három cinke. És 268 veréb. Apa örült, hogy végre nem vele, hanem a verebekkel veszekszem. Mert azok a galádok mindenkit megpróbáltak elüldözni! Aztán tél végére lenyugodtam, jól tartottuk a verebeket. És volt jutalom is: EGYSZER megjelent egy meggyvágó! Január vége fele. 3 hónapnyi kitartó etetés után. És február vége fele 1 hétre vendégünk volt egy tengelic-pár is. A tényálláshoz hozzátartozik az is, hogy a madáretetés annyira jól sikerült, hogy néhány ragadozómadárnak is sikerült eleséget szolgáltatnunk. Egy rigó elrablásának még szemtanúja is voltam.

Az idei etetésnek is lelkesen álltunk neki. A verebek is már készenlétben álltak. Madár-madár, egyen. De sajnos kezdetben (kb 2 hétig) nehézkes volt az etetés (szerencsére nem volt túl hideg), mert nem nagyon voltunk itthon, nem tudtam pótolni a kaját, a verebek meg szétvertek mindent. Úgyhogy kezdtek azok is elmaradozni. Aztán jött a hétvége és apukám receptje a kész etetőgolyó helyett. Hétvégén finom csemegékkel (elsősorban dióval) próbáltam idecsalogatni a madarakat. Aztán 1 bögre feketeszotyiból, 1 bögre vadmadár eleségből és icipici zsírból készült henger eleség, és nagyobb lyukú hálóban kiakasztottam az etetőbe. Az első adag kicsit zsíros, de annál hatásosabb lett. A verebek villámmekvínes fékcsíkot húzva, fejvesztve menekültek el, átadva a terepet a többieknek.

Így a madárvendégeink időbeosztása a következő: reggel háromnegyed nyolc - nyolc körül jön a gerlepár. Negyed kilenc és kilenc között 5-6 széncinke, 1-2 kékcinkével vegyítve. Fél tíz - tíz körül pedig érkezik a vörösbegy. Időnként megjelenik a feketerigó is. Aztán 13 óra körül ismét jön a gerlepár éhesebbik tagja, majd a cinkék, és 14 óra körül a vörösbegy. S hogy honnan tudom mindezt ilyen pontosan? A madáretető a legtutibb helyen, az étkezőasztalunkkal szemben lett elhelyezve. A nagy panoráma ablakon át nézve őket reggeli és ebéd közben gyakorlatilag együtt étkezünk. Jó étvágyat mindenkinek!