Hozzávalók: egy reggeli csokis croissant-t készítő Manócska, egy mezítlábasan letipegő pizsamás Mazsola, és egy elpakolás előtt álló lisztes konyhapult. A maradék liszt egy tálban végzi, de kell még egy kis kakaópor, készül a mák. Mert a mák így készül. Próbálom elmondani a saját álláspontomat, de ő meggyőzhetetlen. Aztán kell még egy kis liszt, még kakaópor. Kevergeti, kevergeti. Ja, cukor! Előveszi a muffinsütőt, de csak kettőre elég. Hát kell még, mert ennyi mák kevés. A következő adag csak 5-re elég, de ekkor kezdtem elbizonytalanodni, hogy valóban jó játék-e ez. Átgondolva az addig elkunyerált hozzávalók arányát: végülis tényleg megsüthetnénk. Mondjuk Apa névnapi titkos muffinját. Vissza a nagy tálba mindent, beleborít egy kis tej, némi margarin és sütőpor, egy vaníliás cukor és tojás. Egy tojás. KETTTTÖÖŐ! – és már bele is rakta. Végül aszalt szilva és körte darabkákkal dobtuk fel. Az eddigi legfinomabb muffin lett, és az ünnepelt is nagyon örült!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése