... karácsonyfa! És mivel a blogbejegyzések jó része visszaemlékezősre sikerült, aki szemfüles volt, annak feltűnhetett a hiánya... De nálunk hagyomány Apa szülinapjáig megtartani a karácsonyfát, így csak szombaton bontottuk le. Közösen a gyerekekkel, akik nagyon élvezték, hogy végre szabad a vásár. Na nem a szaloncukor elcsenésekre gondolok, mert idén valahogy a szaloncukor nagyon nem jött össze: látványos volt és kőkemény. Legalább a fogunk nem romlott... Viszont a nagyonmaradék mézeskalácsok ismét véső alatt végezték és a gömbök óvatos elpakolása is nagy sikert hozott. És most itt ülve, a karácsonyfa hűlt helye mellett, arra gondolok, mennyire izgultunk egy hónappal ezelőtt: vajon sikerül feldíszíteni a fát, mielőtt felébrednek a délutáni alvásból? A megelőző estéken igyekeztünk mindent előkészíteni, fát befaragni, díszeket kötözni, égőket ellenőrizni, hogy tényleg csak a díszítés maradjon. De ha kicsit is megérzik az izgalmunkat, akkor nem alszanak el. Szerencsére minden sikerült, aludtak, elkészültünk. Kedvesek voltak nagyon a csillogó, csodáló szemek, amikor meglátták a fát.
És váratlan kreatívkodás alakult, mert - minő hiba -: a fa tetején nem csillag volt, hanem csúcsdísz. Így gyorsan készült egy Anya rajzolta - B. vágta csillag. Az ajándékokkal vártunk még a vacsora kezdetéig, mikor is szép ruhába öltözünk. Ja, öltözködés. B. közölte, hogy a fekete nadrág helyett ő inkább télapónak öltözne. Ühüm. Oké, moonsand-et kap, az elég rosszul nézne ki a fekete nadrágon. Legyen. Csak ne tudnám, hogy a választott ruha tulajdonképpen a pizsamája... Sandusnak is kigondoltam a ruháját. Persze, nem tetszett neki. De semmi. Így ő választott. Le sem írom, hogy mit, a fényvisszaverőprizma úgyis árulkodó a képen. Nagyon kedvesen énekeltek kis cérnahangjukon, örültek, és játszottak/játszottunk az ajándékokkal. Jólesik visszagondolni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése