Kutyaélet

Nem, továbbra sincs kutyánk. A Fehér Lóban voltunk vasárnap bábszínházi előadáson , és a veszprémi Kabóca Bábszínház Kutyaélet című előadását néztük meg. Tapasztalatok a teljes színházi délutánról:
- 2 év gyakorlás után továbbra sincs túl nagy tehetségem Vanda öltöztetésében. Visszaemlékezve, hogyan szoktak kislányok színházba járni, harisnyát, ruhát és menő prémes csizmát adtam rá. Felvettük a kabátot, V. végignézett magán: "Nincs nadjágom. Jajj, a nadjágom, hó' van a nadjágom, brühühü..." Amíg előkerestem és belegyömöszöltem a táskámba egy nadrágot - hátha a színházban is eszébe jut... - , addig Apának szerencsére sikerült elterelni a figyelmét az autóba üléssel.
- Kizárólag elővételben veszünk jegyet ezentúl (amit most is próbáltunk, de kétszer is zárva volt a F.L. mikor arra jártunk). Az utolsó előtti sorba szólt a jegyünk. A bábok kicsik voltak, nem látszódtak túl jól - az egyetlen negatívum az előadással kapcsolatban - és a távolság miatt a gyerekeket nem kötötte le (a megszokotthoz képest) a darab.
- Bálint hihetetlen dramaturgiai érzékkel rendelkezik. Mikor lankadni kezdett a figyelme, kérdezett valamit: "mikor jönnek már a kutyák?" "mikor ugranak már be a vízbe?". És pont jöttek, és pont ugrottak. Hozzáteszem: nekem eszembe sem jutott, hogy esetleg ugrani fognak... :)
- Kedvelt része a bábszínházi délutánnak az előadás utáni játszóház. V. maradt a színezésnél, B. a markolóknál és a golyópályánál.
- B. rendkívüli módon megnézett mindenkit és látszott rajta, hogy véleményt is alkotott. Magában. Kíváncsi vagyok, hogy a tapasztalait mikor osztja majd meg. :) A dadus néninek is mondta már: "Zsuzsa néni, tapasztaltam valamit...!" :)