Mazsola és Tádé levele

Kedves Családunk!

Képzeljétek, ismét nyertünk! Olyan jó, hogy Anyáékat néha el lehet téríteni a megszokott dolgoktól! Már nagyon régen szerettük volna kipróbálni a közös alvást, de Anya hajthatatlan, és a "saját ágyban" való alvás híve. De mi próbálkozunk, és ha valamit akarunk, akkor nem adjuk fel! És ma hajnalban úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább! Miután Anya hajnal kettőkor, jó félóra alatt kiköhögte magát, és már majdnem visszaaludt, bevetettük Vandát. Anya úgysem tud neki ellenállni! Először vizet kért. Majd takarót. Megint vizet. Folyt az orra. De egyedül fújja. Nem, Anyával fújja. De hogy ne legyen olyan egyszerű, és hatásosabban elérjük célunkat, minden újabb kérés előtt vártunk pár másodpercet. Pont annyit, amíg Anya átér a hálószobába, és lehajtja a fejét a párnára. De egy másodperccel sem többet, nehogy azt higgyje, hogy aludhat... hi-hi-hi... Kíváncsiak voltunk, meddig bírja. De bírta. Valami súlyosabbat kellett kitalálni. Vanda átkéredzkedett a hálóba, ez hajnalban csak nála (!) megengedett. De a pandáját és a babáját otthagyta az ágyában. A gumiját is hagyta volna, de arra Anya figyelt. Sebaj, azért még Anyát az elalvás előtti pillanatában a pandáért és babáért vissza lehetett küldeni. Persze külön-külön! :) Aztán ivás, orrfolyás, ivás, orrfolyás. Még mindig nem vette Anya a lapot, ezért Vanda új cselt eszelt ki: visszakéredzkedett a saját ágyába.... :) Aztán? Ivás, orrfolyás. Ivás, orrfolyás. De csak szigorúan akkor kiabált, ha megérezte Anya aurájának gyengülését, hiszen már majdnem elaludt. De még mindig semmi. Oké, akkor bevetettük Bálintot is. Kifolyt a pisi! Köhögés. Orrfolyás. Szomjas vagyok. Én is. Anya meg csak jött, jött. Gondoltuk: mi lesz már! Hi-hi-hi, azért már egy kicsit mérges. Aztán lestük mikor kapcsolja le a lámpát. Hopp, most: Anya! Hol a mo-mo? Tudtuk ám! :) Jujj, kezdett mérges lenni...! Pedig csak két órája harcoltunk! :) Hajnali négykor miért kell olyanokat mondani, hogy szeretne aludni, mert fél, hogy megint köhögni fog? Mikor olyan jó, ha bejön hozzánk...! Na, mindegy, köhögünk még egy kicsit, és orrot fujatunk, és a legjobb: Anya kapcsold már le a lámpát, ha keresed a morzsit, mert ilyen világosban nem tudunk aludni! De Anyával sajnos nem jutottunk dűlőre. Viszont Apa is felébredt végre, és Anya átadta neki a stafétát. Innen már biztosra vehettük a győzelmet. Egy darabig próbált minket megsuttogni és elaltatni, de miután bevetette a relaxálós trükköt és mondta, hogy képzeljük el a csodás kék eget egy nagyon szép helyen, és Vanda fennhangon rákezdett, hogy az ég lányos, mert rózsaszín és lila, meg na jó fiús is, mert van benne kék is meg sárga is, akkor... végre... három órányi próbálkozás után a nappaliban kötöttünk ki, egymás mellett. Bálint Apa szórakoztatására hányt egy kis slejmet, aztán félálomban hallottuk, ahogy Anya valami olyasmit mondott, hogy visszafordulhatna a vonat, vagy hogy megjavíthatnák már a szuzukit, ezt nem nagyon értettük, úgyhogy elaludtunk. De egymás mellett, mert mi mindig elérjük, amit akarunk. Hát ennyi. Jó kis éjszaka volt!

Remélve, hogy puszijainkat mihamarabb átadhatjuk, nagy ölelések:

Bálinttól és Vandától



Ui: Küldünk képet is...!