"Ma mézeskalács sütés lesz!" - olvasta ki a csizmácska üzenetéből Bálint. Jajj! - futott át a gondolat, de minden hozzávaló megvolt már szerencsére, és gyorsan megittam egy 3in1-t, úgyhogy belevágtunk. Soha nem láttam még ilyen lelkesnek. És kitartónak. Hogy A-tól Z-ig mindent megcsináljon. Mert méricskélt, gyúrt, türelmesen várt, nyújtott, szaggatott, tepsire rakott, tejszínnel megkent, türelmesen várt, kicsit hűlni hagyott, átszúrt, átfűzött és felakasztott. Jutott a szobafenyőre, a spájz ajtóra, a szekrénygombra, a széktámlára, a futóbicikli kormányára, a lépcső szélére és még Sandának is. Persze utána két napig járkáltak a lakásban és az étkezéseknél főétel nem nagyon fogyott... :) A második sütésből már díszíteni is tudtunk, így a karácsonyfára is, és a sütisdobozokba is került a mézeskalácsokból. Ma reggel kis csomagot készített B. az óvónéniknek a fán lévő édes díszekből, így a fa alsó része igen megkopaszodott. Az oviból hazaérve pedig romantikus ötlete támadt: üljünk ki a teraszra csillagokat nézni. Khm-khm: csupa felhő volt az ég, de ez nem zavarta. Kikészítette a székeket és gondoskodott harapnivalóról. Így a maradék mézeskalácsok bennünk végezték. Miután jól összefagytunk és csillagot nem láttunk, bementünk a meleg szobába. Melengető tornagyakorlatként lekapkodta a szilveszteri szerpentineket is. Ugyanúgy nem tudtuk türelemre inteni, mint az év utolsó napján, nyargalt, össze-vissza rohangált és gyűjtötte a papírszalagokat. Csak akkor azt kiabálta: „Ez a legcsodálatosabb szilveszter! A legcsodálatosabb szilveszter!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése