Így kettecskén könnyebb őket rávenni különböző versenyzős-ügyeskedős játékokra. Ez a dióhordozós az egyik kedvencem. Adott egy tálka teli dióval, az étkező másik felén egy üres tálka, két evőkanál, két lelkes 100 cm alatti, és az ígéret, hogy ha hozzák a diót, akkor készül fotó és megnézhetik. És hozza mind a kettő lelkesen és mosolyogva, mert készül a fotó... :)
Én pedig nosztalgiázom.
Két évvel ezelőttig nyúlnak vissza az emlékek. Amikor elkezdtem magam stresszelni a kreatív gyermekszórakoztató honlapokkal és programokkal. És lelkes "na, ezt mi is kipróbáljuk!" felkiáltással előkészítettem Bálintnak a játékhoz valókat. B. ügyesen hozta az első diót az üres tálkába. Majd ment a következőért. Hurrá! Játszunk! - örültem.
"De ekkor megtörtént a baj" - idézem egyik kedvenc mesénket. B. rám nézett, azzal az igen intelligens két szép kék szemével, felkapta a teli tálat, elvitte az üresig, újra rámnézett, úgy hogy attól összezsugorodtam, átborította a diókat - majd közölte: Mi-ma. (Értsd: Minimax).
Így kettecskén könnyebb őket rávenni a játékra... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése