Mert a változatosság kedvéért 15.30-kor ma az oviból telefonáltak, hogy Bálint lázas. Kiment az udvarra, de nem érzi túl jól magát. Délutános a doki, rohantunk B.-ért, hogy odaérjünk még rendelésre. A tegnap még bőszen kalózosat játszó, ki tudja honnan két méteres drótot szerző és azzal hevesen hadonászó, "Nortonnal nem játszhat már" miatt hatalmas hisztit csapó elsőszülöttünk ott kuporgott lázasan az óvónéni ölében. Befelé potyoghattak csak a könnyeim...
Mire hazaértünk már a gyomra sem volt jó, és a konyhakövön-bútoron tálalta az aznapi aligmegevett valamit. Takarítás közben hálát adtam ismét, így utólag is szüleimnek, hogy annyiszor ápoltak és takarítottak ők is utánam... Az a szag az agyba eszi be magát...
Amin viszont megint fennakadtam: Zsuzsa néni azzal fogadott az oviban, hogy ugye nem baj, hogy felhívott, és szólt hogy Bálint lázas.
Teljesen tökéletesen értetlenül néztem: valakinek az baj, hogy értesítik, beteg a gyermeke?
???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése