"Anya! Cicakaka van az ojjomban!" - mondta Vandusom, jelezvén, hogy ki kell fújni az orrát. "Hát ezt meg ki mondta neked?" - kérdeztem, és a bölcsisnéniktől tanulta.
Egy éppen gyermekét bölcsibe szoktató anyukával beszélgettem félelmeiről, és bíztattam, hogy kedvesek nagyon, de arra fel kell készülni, hogy mondanak nekik szörnyűségeket, pl. cicakaka van az orrban. Feszült csend lett. Éreztem, hogy valami nem stimmel. Ja. Ők is így hívják. Brrrrr! Valószínűleg ez errefelé így szokás, mert egy kolléganőméknél is így hívják.
Arra nem emlékszem, hogy mi gyerekkorunkban hogy hívtuk. De arra igen, milyen őszinte utálatot és undort éreztem, mikor valaki azt mondta, gyere fújjunk orrot, mert kilóg a nyúlláb...! Brrrrrr!2
Én rettentően unalmas anyuka vagyok. Mi innivalót, vizet, tejet, teát, kakaót és nem "iszit" iszunk. Sétálni megyünk, és nem tá-tázni. Integetünk, és nem pá-pázunk. És ...a takit fújjuk ki. Brrrrr.
Én is úgy nem szeretem... egy kedves néni nem érti, amikor Zalán nem reagál az INTSÉLMÁRPÁPÁT!-ra, ellenben az integetünk?-re azonnal integet :)
VálaszTörlésugyanez a néni brümm-brümm-nek hívja az autót, a traktort, a motort... áááááááá
Mi sem iszizünk, meg eszizünk, a cicakaka visszataszító, ugyancsak, amikor a gyereket azzal riogatják, hogy "ne nyúlj oda (akármi behelyettesíthető), mert kakás lesz!"
Mi fikusznak hívjuk és taki-makinak :)))
mármint a keze lesz kakás....
VálaszTörlésÖrülök, hogy ti is így gondoljátok...! :)
VálaszTörlésAmitől még rosszul vagyok, ha az egyébként szép magyar beszéddel bíró felnőttek a gyerek felé fordulva rákezdenek: hol a autó, hol a apa...?, világból ki lehet kergetni az így használt névelőkkel! :)