"Meg kell mondani Apának,

hogy már nagyfiú vagyok. Már nyolcéves vagyok" - így Bálint. "Tudom, tudom, Bájintka, nyojcéves vagy."- így Vanda. "Egyedül kiveszem a ruhámat a szekrényből. Egyedül felöltözök. Tudok biciklizni. Tudok betűket írni. Mehetek iskolába. Meg kell mondani Apának, hogy már el tudok biciklizni az iskolába. Iskolába fogok járni." - mondja hajthatatlan Bálint, és csak nézem, hogy tényleg milyen nagy lett, és csodálkozok, hogyan tanulta meg egyik napról a másikra hajtani a biciklit, hiszen korábban alig akart ránézni, és szinte az egyetlen dolog (persze a főzés mellett :) ) ami leköti, ha irkálhatja a betűket. Pedig nem akartam suli előtt tanítgatni, ráér ott megtanulni, de csak kérdezgeti, mit hogyan kell leírni, és nagyon büszke, ha valami jól sikerül. És rendkívül kitartóan rajzolgatja a holdat, hogy minél tökéletesebben rajzolhassa rá az ovis műveire. De azt nem tudom, hogyan fogja megemészteni, hogy csak négy szál gyertya lesz egy hónap múlva a tortáján... :)