Víz Világnap

Bálint ma kékben ment oviba, mert megünnepelték a Víz Világnapját. A vacsoránál cukros vizet követelt, mert az óvónéni azt adott neki. Na, nem, tuti nem, ennyi idő alatt megismerve az óvónénit kizárt, hogy azzal itatta volna őket. De csak kötötte az ebet a karóhoz! De nem. Jó, akkor inkább sós vizet kér! Leesett: különböző ízesítésű vizeket kóstolgattak, és persze neki a cukros ízlett a legjobban... :)
Én pedig egy kicsit korábbi képpel köszöntöm a mai napot, ami nem egészen ismeretlen már. Említettem, hogy B-ék az oviban készítettek kishajókat dióhéjból. Miután összegyűjtöttük (értsd: ...tem) a dióhéjakat, pár napra rá, jól megérdemelt kozmetikusi kezelésemről készülő hajóhadra értem haza. Készült sok-sok ovistársnak: Fagyinak, Repülőnek, Csillagnak, Lufinak, Süninek (kettő is, mert ő a legjobb barát) és persze Holdnak...
Vanda is kedvet kapott, ő Labdát, Körtét és Szilvát készített. Mikor két nappal később bölcsibe ment, reggel azonnal rákérdezett, viheti-e az ajándékokat a fiúknak? (Hopp, elszóltam magam... :) ) A kocsiban beszélgettünk, hogy majd átadja a kishajót Labdának, Körtének ... és Kiflinek. Nem, Kifliről nem volt szó. Én még ilyen döbbenetet nem láttam gyermeki arcon. Hogy ő elfelejtett Kiflinek kishajót készíteni. És az az őszinte arc és tekintet, amellyel (ha nem ült volna az ülésében) egyik lábáról a másikra állt volna zavarában, elképesztő volt. Kifelejtette Kiflit!
Sebaj, Vandus kárpótlódott, egész nap kézenfogva sétált Labda és Szilva...!