Kivédhetetlen...?

Én nem szoktam csúnyán beszélni a gyerekek előtt. Különösebben nem is esik nehezemre, mert nem szeretek káromkodni. Nagyon-nagyon ritkán kiszaladna azért egy-egy bosszankodás, de ezt igyekszem a gyerekmentes időszakra tartalékolni és időzíteni. Azt viszont nem tudom, hogy milyen reflexekkel kellene rendelkeznem, hogy a boltban, a bevásárlókocsi ülőkéjén nézelődő leányzómnak minél gyorsabban be tudjam fogni a fülét, amikor látom-hallom, hogy a felvágottaknál dolgozó hölgy a sebes kiszolgálás közben fellöki az ártáblát és egy hangos ANYÁD!... hagyja el a száját...