Megérzések

Vagy véletlen? Mert nem szeretnék többet látni bele... Ezek régi-új történések:

1. Napok óta vágyott Bálint sóbarlangba. Mikor indultunk volna, őrült hisztit vágott le, hogy ő ugyan nem megy sehova. Nagggyon nehezen tudtuk rábeszélni az öltözködésre és az indulásra, és még a kocsiban is hisztizett, hogy ő ugyan nem megy sehova.
Aznap zárva volt a sóbarlang.

2. Nagybevásárlás közben egyszercsak lekapott egy esernyőt, hogy az kell nekünk. Sikerült meggyőznünk, hogy van otthon, és nincs rá szükségünk.
Másnap reggel munkába induláskor esett az eső...

3. Megmondta, hogy a Kocsis Tibi nyer és hogy a S. megy vissza K.-val szemben, pedig ennek én tuti a fordítottjáról voltam meggyőződve... :)

4. Papával volt otthon betegen, hazavittük az ebédet. Ebéd után vissza a munkába, induláskor utánunk szólt, hogy Vandát el ne felejtsük hazavinni. Jót mosolyogtunk, hiszen minden nap hazavisszük... :)
Kettőkor telefonáltak a bölcsiből, hogy Vandalány lázas, vigyük haza.

4. Ha kihajtunk az udvarunkról, két irányba mehetünk: balra és jobbra. (He-he.) Az esetek 99,9%-ában balra indulunk reggelente, a bölcsi-ovi-munkahely útvonalunkra. Ez ellen senkinek semmi kifogása, sőt, még ellenjavaslata sincs. Kaput zárok, beszállok, nyitom a szám, de Apa megelőz: Bálint jobbra akar menni.
Döbbenet, én is, mert arrafelé valakinek a postaládájába kell bedobnom valamit.

5. Ma reggel Bálint megfogta Vandus homlokát és közölte, hogy nagyon meleg. Nem! Nem és nem! És ráadásul még feltűnően kedves is volt vele!
Gyorsan megmértem a lázát, nem mutatott semmit.
Remélem nem lesz igaza, folyton nézem a telefonom, nem hívnak-e a bölcsiből.

És dilemmázok, hogy ezekre az extra, megszokottól eltérő dolgaira mennyire figyeljek oda.