Rend a lelke...

Míg kollégák és ismerősök sokasága örömködött a tél enyheségén, nekem hiányzott az igazi hideg. Szeretem, ha úgy következnek a dolgok, ahogy az a nagykönyvben írva vagyon. A tavasz legyen langymeleg, illatos és esős, a nyár forró, napsütéses és vizes, az ősz tarka-színes, begyújtós illatú, füstös, a tél pedig arcpirítóan, kézmegfagyósan hideg. Már majdnem feladtam, de mégiscsak kijut nekünk az igazi télből. Egyelőre ami a hideget illeti. Mert annak ellenére, hogy az ország nagyrésze hó alatt van, nálunk 10 percig hullott valami csillámszerű alighónak nevezhető jelenség és csak vacogunk a szélben. De ahogy most kinézek az iroda tetőablakán... talán... talán... ismét hullik a csillám... Jó lenne a hóban gyereksikongatást hallgatni...!