Tegnap furcsa izgatottságot éreztem egész nap. Mintha egy ismerősömért kellett volna izgulnom. Töprengtem, miért, aztán leesett. Kicsit kórosnak éreztem, és jót mosolyogtam.
Én néztem. És örülök a végeredménynek.
Úgy éreztem szeptemberben, hogy lesz, ami lesz, naponta egy órát lopok magamnak a napból, este kilenctől elvileg már úgyis alszanak. Tudtam, ha elkezdem, akkor úgysem fogom tudni abbahagyni. De most nem is akartam. Valahogy más volt ez a társaság, mint általában lenni szoktak. Sokkal több beszélgetés, játék, érzelem és értelem volt benne, mint az előzőkben. Nem érdekel az sem, mennyire volt valós vagy rendezett. Sokszor elgondolkodtatott, ismerős vagy ismeretlen érzéseket keltett, szembesített vagy elrettentett. De kikapcsolt és szórakoztatott nagyon.
Vége.
Többet nem szeretnék vv-t nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése