A gyerkőcök betegségeit sokkal könnyebb volt kezelni akkor, amikor még nem jártak közösségbe. Részben azért, mert nyugodtan tudtak lábadozni itthon. Cseppentettünk, szívtunk, fújtunk, beadtunk, pezsegtettünk, ittunk, amire éppen szükség volt. Másrészt: sóbarlangba jártunk, amitől határozottan gyorsabban múltak és gyógyultak a felsőlégúti nyavalyák. Munkahelyünk utcájának elején csodás hangulatú sóbarlang működött. Kb. 15 négyzetméteres szoba, sófallal, sósziklákkal, nagy babzsákokkal, hangulatos világítással, és padlója 30 cm-ig felszórva aprósóval! Igazi paradicsom volt a gyógyulgató gyerkőknek és még mi is nagyon élveztük túrni a sót. Működött teaház, ahol B. már maga rendelte a teát és kedélyes beszélgetésbe elegyedett a nénivel, melynek vége mindig cukorka-kunyerálás lett. Bizakodva vágtunk neki a közösségi életnek, ha megfáznak, irány a barlang és gyorsan gyógyulnak majd. Persze, ahogy az lenni szokott, mint minden jó kezdeményezés ebben a városban, ősz elején megszűnt a sóbarlang, legnagyobb szomorúságunkra és lassabb gyógyulásunkra.Nemrég, környékbeli kószálásunk során azonban a majdnem szomszéd településen láttunk egy sószoba-hirdetést. Pandi egy hét után megint orrfolyós lett, így azonnal felkerestük a helyet, és nem kellett csalódnunk: bár a padló nem aprósós, a hangulat nagyon kellemes volt itt is. A 45 percben Bálint féle só-ünnepet tartottunk, szétpakolt székekkel, sómécsesekkel, képzeletbeli sütikkel és valós üdítőkkel. Az ár fele a korábbinak, és még szaunájuk is van, így szerintem Apára is számíthatunk majd, és nemcsak megfázáskor... :)
(Napfény Szalon, Hegyeshalom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése