Készítgettük a gyerekeket, milyen klassz lesz, milyen szép lesz a színház, nem túl hosszú előadás, sok ismerős mondókával, stb.stb.stb... A következménye az lett, hogy mikor a színház melletti, rég fel nem újított utca egyik vaskapus háza előtt megálltunk, türelméről ismert B. felkiáltott:
"Eeez? Ez a rozsdás vacak a színház?" Röhögés közben nagy nehezen megnyugtattuk, hogy csak száz métert kell sétálnia, és odaérünk az emlegetett csodás helyre. És valóban az volt: nagyon kedves színház fogadott minket. Az előadás előtt egy játszószobában várakozhattunk, ahol hatalmas plüssök, építők és párnák között 6 hónapostól 4 éves korosztályig játszadoztak a gyerekek. Az előadás kezdete előtt pár perccel bemehettünk a viszonylag kicsi, de éppen ezért barátságos előadóterembe, itt több volt a földönülős hely, mint a székes-pados. :) Bálint rögtön leült az első sor első székére, így adott lett a mi helyünk is. És akkor elkezdődött az előadás: B. már az első függönymozgásra elkezdett hangosan kacagni, innentől szinte csak neki játszottak, és mindenki őt leste, milyen nagyokat kacag. Olyan jó volt látni...! Meg hallgatni...! És Vandus? Nagyjából egyidőben B. kacagásával a nyakamba ugrott, átölelte, én levegőért kapkodtam, kicsit lazítottam és így töltöttük a következő kb 25 percet. Mikor a színészek kicsit messzebb mentek, akkor kicsit megnyugodott, és előrefordulva az ölembe ült, aztán újrakezdődött minden... B. dramaturgiai érzéke most nem működött olyan jól, egy vizet és úszó halacskákat szimbolizáló jelenetnél megkérdezte fennhangon, felháborodva: Mikor varázsolnak már elő egy fürdőkádat? :) - erről most le kellett mondanunk, de jól szórakoztunk. V. azért még emlegette, hogy a színészbácsi megijesztette...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése