"Apa, írjuk ki ránk, hogy mi vagyunk a ven-dé-gek...!" - nézett nagyon komolyan Sandita, aztán csak ámultak-bámultak, milyen rengeteg autó és ven-dég érkezett a Gesztenye-ünnepre. Gyönyörű időnk volt, nagyot sétáltunk, gesztenyés sütit ettünk - módjával, mert elég drága volt, sült gesztenyét csemegéztünk - volna, kicsit lelkesebben, mert elég égett volt, és inkább volt utánmelegített, mint frissen sült, de ebből végülis a gyerekek sokat nem észleltek, azonban úgy elfáradtak a kirakodóvásár végére, hogy még az ugrálóvárba sem mentek be, csak fújtunk egyet és indultunk vissza - hogy a szorgos munkával gyűjtött zsebpénzből harcos kardot és magyaros pajzsot vegyünk, meg nyalókát, ki-ki vérmérséklete és érdeklődési köre szerint, de legalább gyorsan leértünk...
A hétre azonban adott a téma: gesztenyés színező, gesztenyepüré, készítünk ablakdíszt és lesz igazi sült gesztenye, csakhogy ne szaporodjon B.-on a harapás, V.-n a karmolás... Közeledik a Kolbász-fesztivál is, még nem tudom, hogy akkor kolbászokat színezzünk-e majd, vagy malackákat...?
Jajj de jó lehetett!
VálaszTörlésVelem nagyon jó hely, mi is évek óta tervezzük, hogy megyünk gesztenyézni! :)
Hát, nem unalmas arra felétek az élet! :-)
VálaszTörlés