"Milyen jók a gyerekeid...!"

- fogadott a kolléganőm, akivel előző este összefutottunk a boltban. "Én hiába mondtam a sajátjaimnak, hogy  jöjjenek mellettem!Mondtam nekik, nézzék azokat a kicsiket, milyen szépen mennek az anyukájuk mellett, de rám sem hederítettek!"
Nos, az a szerencse, hogy tíz perccel később már nem látott minket.
Amikor leparkoltunk az önkiszolgáló pénztáraknál.
És Pandita elkezdte nézegetni a visszajáró pénz helyét.
Mert Bálint nem engedte, hogy nézzegesse. Arrébb lökte.
Na, az önkiszolgáló pénztárral úgyis csak stresszelem magam, mikor mihez szabad és nem szabad hozzáérni, így két lökdösődő gyerek mellett kezdtem magam frusztráltan érezni.
De csak lökdösődnek, hát próbálom őket szétválasztani és bevonni.
Aztán összevesznek, hogy éppen ki húzza le a vonalkódot. Vagy ki pakoljon.
És tovább lökdösődnek.
Így nem ússzuk meg a gép követelődzését a hivatásosak után.
Aztán Pandita megunja a lökdösést, és megharapja Bálintot.
Akinél elszakad a cérna, és vissza akar harapni.
Persze nagy visítások közepette. És még egymás haját is szó szerint tépnék.
A gép pedig újra elkezd követelődzni, de a hivatásos nagyon nem ér rá.
Már mindkettő bőg, így kimentem a helyzetből egy felemeléssel Panditát. Merthogy ő a könnyebb.
Ezt kihasználva viszont fejen akarja rúgni Bálintot, aki viszont szétkarmolná a kisasszony lábát.
Oké, a kimenekítés nem jött be.
Hagyjuk a vásárlást, próbáljunk a boltban gyereket nevelni. Leguggolok hozzájuk, igyekszem a szép szavakkal, de csak rugdosnak. Mármint egymást.
Oké, akkor végezzünk gyorsan a vásárlással. Mindezt lehetőleg már úgy, hogy fel se kelljen néznem, mert már nagyon szerettem volna láthatatlanná válni.
Félszemmel próbálom követni, hogy melyik kezdi újra a rugdosást, de már elveszítettem a fonalat, így csak azt hallom, hogy Pandita ordít a hátam mögött, mert nagyon megrúgta Bálint.
Oké, utolsó áru, és egy utolsó kétségbeesett próbálkozás, hogy a pinguit ugyan meg nem ehetik, ha nem hagyják abba. Így már csak bőgtek, hogy igenis kérik...
Felnézni továbbra sem mertem, csak a biztonságos kijáratnál...
De szerencsére a kolléganőm ezt már nem látta. Ezért büszke vagyok arra, hogy milyen jók a gyerekeim... :)