Illetve majdnem, mert a fiatalúr reggel azzal kezdte: "Anya, van olyan süti, amiben nincs dió...?" - merthogy inkább olyat enne... :)
De csak olyan volt, meg sok vendég, meg szalag, meg zászló, meg lufi, meg játék, meg tábortűz és Apafőzte-bográcsos.
Legkedvesebb pillanatok:
- Mikor tizennégy pici kéz gazdája nyújtózkodott előttem az aranydió-osztásnál...
- Mikor Sandita az egyetlen aranydióját a nyakamba akasztotta...
- Mikor tizennégyen ültünk a vacsoraasztalnál, csendben falatozva...
- Mikor M. átölelt a búcsúnál...
Jövőre újra, megvalósítva az idén elmaradt ötleteket is... :) Elsősorban fényképezésileg, mert most csak ennyit sikerült megörökítenem, még az elején, úgy magával ragadtak az események:
De jó volt nektek! :-)
VálaszTörlésMinden nagyon jó volt Zsuzsi, sokáig emlegetjük :)
VálaszTörlésA gyerekek az aranydiókkal aludtak, napokig azzal játszottak, még a fürdőkádban is!!
Én pedig külön köszönöm a bakugán-ismeret-terjesztő anyatanfolyamot is :)
Fényképeket majd küldök, bár időm sajnos nem volt még feltölteni!
Örülök, hogy így tetszett a lányoknak is...! :)
VálaszTörlés