Amíg bátyja nyaralgatott, Panduska kiképzést kapott sportból. Vagyis olimpiából.
Miután megismertettem őket a festéssel (tempera, vízfesték, ecset...) már tudtam, hogy hibáztam, és nem így kellett volna. Mert mivel is kezdtünk...? Kézlenyomattal. Azóta minden festés nagyjából öt-tíz-tizenöt perc után kéz-(kar...!!! időnként talp) festésbe torkollik.
Nagyjából így jártunk a sporttal is. Vízilabda-meccsel kezdtünk, magyarázgattam neki mi történik. A következő versenyszám valamelyik női úszás volt, s Pandita felháborodva kiáltott fel:
- Anya, valaki elvette a labdájukat...! Hol a labdájuk...?
Aztán helyes volt Gyurta Dani éremosztójánál is, a Himnusz alatt:
- Anya, mire vár a bácsi? Hm, mire vár?
Annyira szeretem a logikájukat!
VálaszTörlés(és légyszi, ha nem fontos neked a szóellenőrzés, megtennéd, hogy kiveszed? mert most az előbb egy házszámon sehogy sem tudtam magam átverekedni. Pedig nem vagyok analfabéta...)
Ööööö... nálam is van olyan...? :) Hát, megpróbálom kivenni... :)
VálaszTörlésNézzük, sikerült-e?
VálaszTörlésTalán sikerült... :)
VálaszTörlésHát persze hogy!!!
VálaszTörlésÉs köszi! :-)
Ez jó volt... :)
VálaszTörlésNa, de ez, hogy pont egyszerre...
VálaszTörlésLegalább mosolyogva megyek aludni... :-)))
VálaszTörlés:) :) :)
VálaszTörlés