Az elmúlt időszakban egy előadás, megbeszélés, találkozó vagy bármilyen más program értékét abban sikerült mérnem, hogy hány percig nem gondoltam közben a gyerekekre.
Most töltve az oviszünetes szabadságot, új időmérőm van, bár ennek inkább az utolsó szabadságom hatásai miatt lett létjogosultsága: hány percig nem gondolok a benti dolgokra. Mire fogok visszamenni...? Ha változtak is a dolgok, egy darabig önfeledt-nyugodt szabim tuti nem lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése