Három kedvenc a költészet napjára

Vandának:

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri

Ajaj, hol volt, hol nem volt...
Volt egyszer egy iciri-piciri házacska.
Ott lakott egy iciri-piciri kismacska.
Volt annak két iciri-piciri kis ökre,
rákaptak az iciri-piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri-piciri kismacska,
hová lett az iciri-piciri kismacska?
Bejárja az iciri-piciri kiserdőt,
s nem leli az iciri-piciri tekergőt.
Bejárja az iciri-piciri kaszálót,
s nem látja az iciri-piciri kószálót.
Rátalál egy iciri-piciri kistökre,
bánatában iciri-picirit meglökte.
Felfordult az iciri-piciri tököcske,
benne a két iciri-piciri ökröcske.
Megörült két iciri-piciri ökrének,
vége van az iciri-piciri mesének.

Bálintnak:

Végh György: Kleofás, a didergő kis tojás

Volt egyszer egy kis tojás,
úgy hívták, hogy Kleofás.
Bimm-bamm, dáridom!
Megvette egy nyuszika,
nyuszilány volt: Zsuzsika.
Bimm-bamm, dáridom!
Megkérdezte Zsuzsika:
"Kell-e neked szép ruha?"
Bimm-bamm, dáridom!
"Persze - mondta a tojás -
fázik ám a Kleofás!"
Bimm-bamm, dáridom!
Befestette Zsuzsika,
a húsvéti nyuszika.
Bimm-bamm, dáridom!
Nem fázik már a tojás:
a zöldbundás Kleofás.
Bimm-bamm, dáridom!

Anyának

József Attila: Ülünk egymás mellett a padon

"Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás mellett, némán hallgatagon.
Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki.
- Miért kell a csüggedtnek búsan - mégis élni? -
Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,
A lelke-szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még."