Városunkba nehéz úgy bejönni, hogy ne csapja meg az ember orrát valamilyen szag. Egyik irányból rekultiválás alatt lévő szeméttelep (jó, már ez a legkevésbé illatos...), két másik irányból tehenészeti telep és egy újabb irányból sertéstelep környékez minket. Meg lehet szokni, sőt, még esőjelzőnek is jó, ha jön a szag, akkor általában eső lesz...
Most éppen a sertéstelep felől érkeztünk haza, és hamar begyűrűzött a szag a kocsiba. Miután megállapítottuk enyhén kellemetlen jellegét, nem túl hosszas magyarázatba kezdtünk a szag eredetének talajra gyakorolt általános pozitív hatásairól, valamint a növények számára hasznos tápanyagforrás voltáról. Bálint mondhatnám gyorsan "vágta" a dolgot, mert szokásos hangszínéhez képest két oktávval magasabban felkiáltott:
"A csudába, akkor én miért nem a kertbe kakálok...?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése