Szülinap - egyre több gyertyával

Pedig most volt 26. Bimbódzó szerelmünk kezdetén olyan tejszínhabos csodatortát sütöttem neki, amilyet azóta sem sikerült. Vagy az a 27. volt? Vagy a 28.? Talán a 29.? De ez utóbbi is már tíz éve volt.
Nyilván idén nem elsőszülöttünket kellett volna megkérdeznem, hogy milyen legyen Apa tortája. Mivel elég határozottan fordult a hugához, hogy "ugye, jó lesz az a torta?", drágakincs csak fejleesősen nagyot bólintott, majd abban maradtunk, hogy az ünnepelt úgyis egy hős, hát nekiálltunk tortát sütni. Gyerekkel. Csak időmilliomosoknak.

Mondjuk azért jó, hogy nem Panditát kérdeztem meg, javasolta volna a rózsaszín pónitortát világító szárnyakkal... :)
A legjobb projektelem a gyertyák összegyűjtése volt, legalább három napot vett igénybe, és rengeteget számoltunk, összeadtunk, kivontunk. Így aztán mégiscsak világított a torta.