Megérkeztek!
Egyre kevesebb példányt látni, de eddig még minden évben üldögéltek a házunk előtti vezetéken. Évente kétszer: május eleje-közepén és szeptemberben.
Tavaly pedig majdnem befészkeltek a konyha-étkezőnkbe (jó nagy a belmagasság).
Beszállt egy pár a nyitott konyhaajtón keresztül, két jókora 90 fokos kanyar után. Nem találtak vissza a szabadba, jó 3-4 órán keresztül vendégeink voltak. Próbáltunk mindent kinyitni, hátha a légáramok mentén megérzik a kiutat, de nem sikerült, szegények nem tudtak kimenni. Már hívtam a madárvédőket is, de éppen nem voltak Óváron. Türelemre intettek. Aztán a délutáni alvás ideje alatt nagy nehezen érzékelték a lehetőséget a tetőtéri ablakon keresztül, így szerencsésen távoztak. (Beltéri madárfóbiámat igen nehezen tudtam leküzdeni, a sikítófrász és hisztéria határán voltam, de próbáltam magam a helyükbe képzelni, sokkal jobban félhettek, így csak kicsit voltam ingerült...)
A videóért köszönet papának! :)
Kedvenc fecskés, melyet etetődalként is mondogattam:
Weöres Sándor: Eresz alól fecskefia
Eresz alól fecskefia
idenéz, odanéz:
van-e hernyó, hosszú kukac
édesebb, mint a méz.
Csőrét nyitja ám
buzgón, szaporán.
Kisbendőbe mindenféle
belefér, igazán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése